Darius & Sera

Darius

"Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat."

[Only admins are allowed to see this image]Lesokkol a látvány, persze már közölte, hogy mennyi idős, de abba sokkal nehezebb belegondolni, mint magad előtt látni a teljes valóját. Igen megérzem a következő óráknak a veszélyét ebben a pillanatban, ahogyan azt is, hogy valami olyasmibe lettem belekeverve amihez egyáltalán nem fűlik a fogam. A macska mélyen elzárkózik bennem, bezárunk a hím előtt és úgy a világ előtt. Magamra csorgatom a jéghideg vizet, de nem tudom, hogy azért remegek meg alatta mert fázom vagy éppen az elkövetkezendők okozta félelem miatt. Öt perc, ennyit ígértem és mivel pontos és megbízható ember vagyok éppen így is teszek. Öt perc zuhany és még egy perc amíg kiérek a teraszra. Öntök magamnak kávét, hiszen abból sosem elég és pillantásomat Dariusra szegezem. Kicsit sem fűlik a fogam ehhez az egészhez, de a fejemről eltűnt azaz ábrázat amit neheztelt.
- Nem érdekelnek a jutalmak. Nem vagyok egy jutalom orientált ember, csak essünk túl rajta.-Ha már nincs más választásom akkor haladjunk és amint lehetőségem van elmegyek innen. Persze ezt nem kötöm Darius orrára egyenlőre küzdjünk meg egy problémával.
- Hogy érted, hogy belém írva?- Igyekszem normalizálni az olykor-olykor meglóduló pulzusomat ami egy-egy információra feldobban. A macskám és energiáim teljesen elzárkóznak Daiustól. Én támogattam mindenben onnantól, hogy a falka élére került. Jobb vezérnek tűnt mint az előző és érthetetlen módon vonzódtam és vonzódom hozzá még most is. De hazugságai és kicsapongó viselkedése kezdi megrendíteni ezt a hitet bennem. Elrontotta vezethetett volna akár az orromnál fogva is, hogyha kevésbé fellengzős és öntelt. Persze együtt fogok működni vele hiszen szeretnék életben maradni. Vajon neki mindegy, hogy azért segítek mert akarok vagy éppen azért meg tartok tőle? Vagy féltem a falkát... Csalódtam benne. De mit vártam egy vámpír szolgájától? Valakitől akinek több ezer éve volt megtanulni az érzéketlenséget? Akinek az egyetlen aki fontos egy öreg hulla, akinek nagy valószínűséggel nincsenek értékes érzései csak a vágy a hatalom és a halál iránt.

Darius

"Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat."

[Only admins are allowed to see this image]Energiájának halovány lenyomatát érzem így, hogy teljesen elzárkózom előle, de még ez a kicsi is megszűnik. Figyelem miként nyújtja ki tagjait és irigylem a gondtalan lazaságát, biztosan nagyon jó lehet úgy élni, hogy pontosan tudod egy kezeden megszámolhatod azokat akik feletted állnak. Komolyan jó lehet ekkora erővel és tudással birtokolni a teret.
Azt gondolja, hogy ezek a szavak majd segítenek? Hogy újra bizonyságot ad arról mennyire iszonyatosan beképzelt. Közli amit eddig is tudtam, de igyekeztem nem tudomásul venni, hogy csupán egy vagyok azon sok nő közül akiket hosszú élete során keresztezték az útját. Egy senki, csupán egy eszköz, hogy elérje a céljait amikről persze fogalmam sincsen és aligha fogja velem megosztani mihez is kellek én pontosan. Nem segít, hogy bizonyítja mennyire nyitott könyv vagyok neki. De pont az a hátránya ami az előnye a túlzott magabiztossága, hogy azt hiszi mindent tud mert annyi mindent megélt már és sémákban gondolkozik.
- Nem hiszem.Ha az lennék, most nem lennék itt.-Jegyzem meg a legblazírtabb arckifejezéssel amit csak fel tudok ölteni. Nem hiszem, hogy mester lennék az érzéseimnek, hiszen akkor nem lennék most itt. Akkor nem manipulálhatott volna olyan iszonyatosan könnyedén.
Megborzongok, ahogyan a nevemet ejti, fenébe, hogy nem vagyok képes teljesen passzívnak lenni vele szemben.
- Ne becsülj alá.- Nem kívánok én sem azok sorsára jutni akikről beszél. Persze eszembe villan h sokszor látta már ezt talán valamit ő csinál rosszul és változtatni kéne, nem mondom ki.- Nem vagyok a sémák embere. - Ezért lettem sürgősségis orvos és nem pedig belgyógyász. Ez az amit ő nem tud rólam, amivel nincs tisztában az orvosok olyanok mint a katonák rezzenéstelen arccal végzik a dolgukat még a leglehetetlenebb helyzetekben is. Nincs idő lefagyni vagy undorodni, lehetőség arra, hogy az ember kiboruljon mert az életekbe és a szakmájába is kerülhet. Hidegen döntesz arról felmérve a terepet, hogy kiért éri meg küzdeni, ki az aki túlélheti és ki az aki nem. Képes vagyok az érzelmeimtől távol kerülni, legalábbis eddig mindig képes voltam aztán jött és olyan oldalról kezdett ostromolni amihez nem vagyok hozzá szokva.
Megrémít valahol belül az amit mond, de a racionálisabb énem nem erre fókuszál hanem amit előtte mondott, hogy lehet ezen változtatni. Arcomon a belső vívódások nyoma sem látszik, felveszem az orvosi maszkom, igaza van abban, hogy ráérek később kiborulni.
-Hogy tudok ellene tenni? - Akkor legyünk gyakorlatiasak, elég a rizsából ő is abbahagyhatná a fennkölt okoskodást és haladhatnánk. Tudom túl fiatal vagyok ő meg marha öreg és az egész örökké valóság ott van, hogy elérje a céljait én egyenlőre ezt még nem érzem.
A szavai hatására kap egy fintort a háta majd az asztalra pillantok és úgy döntök, hogy egy péksütemény nem árthat meg, hiszen eddig olyan éhes voltam. Darabjaira finnyálok egyet. Az arcomra rávarázsolom az orvosokra jellemző érzelemmentes kifejezést és hátra dőlök. A macskám még mindig mélyen elzárom tőle, de minden figyelmem a feladaton.

Darius

"Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat."

[Only admins are allowed to see this image]Irigylem. Mennyire jó ha valakiből irigységet váltasz ki azzal, ahogyan viselkedsz? Irigylem, hogy ilyen erős és úgy jár-kel mint aki mindent megtehet. Azért is mert nem kell azzal foglalkozni, hogy mit ejt ki a száját. Ugyan akkor szánom is amiért olyan lett, mint egy vámpír. Érzéketlen és az empátia minden nyoma hiányzik belőle. Miért vonzódom ennyire hozzá? Akkor most nem lennék ebben a helyzetben, minél többet látok az érzéketlen arcából annál jobban kevésbé akarom megosztani vele az ágyamat. Bár lehet, hogy az is segít, hogy nem ostromol állandóan a közelségével. Elvárná, hogy nyugodt legyek, ne tartsam ellenszenvesnek és a többi és a többi közben meg olyanokat vág a fejemhez amiért normál esetben legalább felpofoznám.
- Nem segít ha folyamatosan azt bizonygatod mennyire jelentéktelen vagyok és érdektelen. - Vajon miért jó neki, hogyha az összes önbizalmamat lerombolja? Ha folyamatosan arról beszél, hogy egy semmi és senki vagyok aki ugyan olyan, mint előtte meg annyira nő. Csalódom benne újra és újra. Sajnálom én emberi vagyok vele ellentétben. Hiszek abban, hogy mindenki más és különleges valamilyen formában.
- Ha azt akarod, hogy a hasznodra legyek akkor legyél egy kicsit kevésbé bunkó. Ha mindig ugyan azok a sémák vannak és senki sem jó akkor lehet elgondolkozhatnál, hogy nem biztos, hogy kifizetődő ha a földig alázod az embereket. - Nem vagyok ideges, tényszerűen közlöm vele ezeket habár a nőiességemben sért. Komolyan ennyi ezer év telt el az életéből és még mindig nem tanult meg bánni a nőkkel? Csak annyira megy neki, hogy elcsábítsa aztán meg eltiporja? Amíg a szexualitását be tudja vetni addig oké aztán ha kommunikálni kell megbukik a dolog?
Persze, hogy száguld az ereimben mos hirtelen egy egészen más arcát mutatja, mint eddig bármikor és olyanokat mond amitől kiráz a hideg. Az orvoslásban az adrenalin egy kicsit segít az ember felpörög tőle, nem érzi a fáradtságot és könnyebben viseli a nyomást.
- Még mindig nem mondtad el pontosan mit vársz. - Csak részleteket árul el, persze, hogy ezerrel dobog a szívem ha állandóan sérteget és bizonytalanságban tart. Veszek egy mély levegőt és behunyom egy pillanatra a szemeimet. Lecsitítja az elmémet... Vajon tudja, hogy ebben a helyzetben ez mennyire rohadt ijesztő mondat? És persze most azon agyalok, hogy az előttem valószínűsíthetően kinyírt csajok vajon mit reagáltak egy ilyen mondatra?
Legyen. Hagyom, hogy az előbb olyan gondosan felhúzott pajzsaim leomoljanak, sőt ha belém akar férkőzni, bár tudom, hogy az engedélyem nélkül is simán megtehetné, akkor kénytelen leszek az általános védelmi dolgaimtól is elbúcsúzni egy kis időre amitől még jobban meglódul a pulzusom. Nem vagyok ahhoz hozzá szokva, hogy bárkit is túl közel engedjek. Macska szemeibe pillantok anélkül, hogy bármit is mondanék. Meg a veszélye, hogy akkora erővel ami neki van vissza él a dologgal, de legyen. Adok egy esélyt annak, hogy a lerombolt bizalmam irányába újra építse még ha kockázatos is számomra ez az esély.

Darius

"Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat."

[Only admins are allowed to see this image]Mit is hittem? Hogy majd egy olyan kaliberű alfa mint ő különlegesnek tart? Lehangoló ez az egész helyzet, mert nem erre számítottam a mai éjszaka. Igazából erre egyáltalán nem, de Arról szól az életem, hogy alkalmazkodnom kell különböző helyzetekhez most is menni fog.
Ledobom a pajzsaimat, hogy hozzám férjen. S bár egyáltalán nem fűlik ehhez a fogam sajnos nincs más választásom. Felfogom elsőre is, hogy veszélyben az életem ha már így alakultak a dolgok ki kell hozni ebből a legjobban.
Megérzem magamban amitől egyetlen pillanatra megugrik ismét a pulzusom mielőtt elkezdene lassulni, ahogyan a maga gyakorlatával elsimogatja bennem az ideggócokat. Behunyom a szemeimet és halkan szusszanva fújom ki a levegőt, ahogyan elszáll belőlem a feszültség. Persze ez két élű dolog, felém is villan pár dolog. Most azonban ez csak információ halma amivel csak később tudok majd foglalkozni.
Újabb szavaira kinyitom a szemeimet lassan lélegezve igyekszem eleget tenni neki. Annyira ura vagyok a saját képességeimnek, hogy képes legyek a pajzsomat úgy alakítani, hogy csupán előtte hagyjam nyitva ha úgy akarom. Persze ha most egy nálam sokkal erősebb igyekezne megtörni a pajzsaimat könnyebb lenne a számára ha hagyok egy nyitott részt, de bízom abban, hogy elég gyors vagyok. Viszont bizonyosan van olyan is aki ellen se így se úgy nem lenne esélyem.
Érzem, hogy az információk áradata lesokkol ismételten. Miért kell nekem ott lennem? Nem egészen huszonnégy órája vagyok a Nimir-Raja. Ami abban nyilvánul csak meg, hogy egyre bunkóbb és veszélyes helyzetekbe szeretne sodorni.
Sera koncentrálj a feladatra abban jó vagy. Utána majd ráérsz ezeken a dolgokon mérgelődni.
- Értem. Mit vegyek fel? - Még sem mehetek köntösbe. Nem sűrűn találkoztam vámpírokkal de azt tudom, hogy a megjelenés bizony nagyon fontos nekik ha célja van annak, hogy kellek oda akkor biztosan nem mindegy, hogyan festek.
- És ezek előtt a személyek előtt a ti kapcsolatotok a vámpírral mennyire publikus? - Hozzá tartozunk  előttük vagy nem? Vannak bizonyos információk melyek jó lenne tudni.

Darius

"Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat."

[Only admins are allowed to see this image]Foszlányok kerülnek a birtokomba az életéből. De nincs időm feldolgozni őket majd később ha túl jutottam ezen akkor foglalkozom a kis apró részletekkel az éhséggel, a sötéttel a gyász fájdalmával. Talán lesz lehetőségem megkérdezni vagy megvárom, hogy egyszer magától beavasson. Bár elnézve a jelenlegi a helyzetet erre sosem lesz példa. Hiszen olyan vagyok mint mindenki más, mint az élete alatt a ki tudja, hogy hány századik vagy ezredik nő.
Bólintok a válaszára legalább ezzel nem kell foglalkozni. Amúgy ki tudom magamat sminkelni ha akarom, de nem vagyok egy nap profi, bizonyosan elég sok idő menne el vele. És ha jól emlékszem azt mondta nincs túl sok időnk.
Igyekszem figyelni, az alfákkal nem lesz gond, hiszen a város alfáit ismerem a legtöbbet nem csak látásból tekintve, hogy nem minden falkában van orvos. Az alakváltó klinika viszont teremt egy egységet a lények között, ha kell ellátom bárkinek a falkatagját és ezt ők pontosan tudják. Ha innen nézzük nem rossz húzás, hogy én lettem Darius Nimir-Raja. Bólintok és igyekszem nem fent akadni feminista módon azon, hogy majd válaszolgat helyettem. Elvégre ez most nem erről szól, bár ismét megdőlni látszanak a szavai, hogy nem egy bábot akar. Elmondtam neki az elején ha arra van szüksége én nem vagyok jó választás. Most még is azt mondja, hogy azt kell játszanom úgy, hogy ne tűnjek csak annak vagy gyengének.
Figyelem miként változik meg a tekintete, hogyan élénkül a hangja és válik vibrálóvá az egész lénye. Bizonyoson hatalmasként jó a hatalmasok játszmáját játszani...
- Elemedbe kerültél. Talán csak nem élvezed sakkjátszmákat? -Még mindig nem értem, hogy pontosan miért is kell nekem ebben részt vennem, de ha kell hát legyen. Már nem léphetek vissza s ha akarnék sem hagyná valószínűleg, hogy élve kilépjek. Nem vagyok teljesen hülye megtudtam, hogy mi is ő pontosan amit olyan gondosan elrejtett a tudás pedig magával vonzza, hogy amennyiben nem játszom a játékukat jó parasztként (valószínűleg a játszma érdekében feláldozható bábuként) akkor potenciális veszélyforrást jelentek tehát ki fognak iktatni szépen fogalmazva.
- Ide jön előbb? - Van egy sanda gyanúm, hogy nem ott akar majd először találkozni velem ahol mindenki más is lesz, ahogyan arról is ha Darcia úgy dönt még sem vagyok elég jó akkor hamar véget ér az estém. De miért is kellek én pontosan ide?
- Miért kellek? Ha könnyen egy rossz mondattal én lehetek a homok a jól olajozott rendszerben? - Nem bírom a kérdést magamban tartani bár valószínűleg hamarabb kiolvassa mint ahogyan kimondom.

Darius

"Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat."

[Only admins are allowed to see this image]-Egy bizonyos kor alatt meg még szeretnél élni egy darabig.- Neki nyilván izgalmas már, hogy akár meg is halhat. Hiszen annyi mindent megélt és látott már ha akarnám, se tudnám felfogni, hogy mennyi év van a háta mögött. Még ha láttam is olyan villanásokat melyekre később ha esélyt ad még rá is kérdeznék, de eddigi tapasztalataim alapján úgy sem fog velem semmit megosztani ami az élete fontosabb szelete.
Leül velem szemben előre hajolva, némán hallgatom a szavait és minden egyes mondattal biztosabb vagyok benne mekkorát hibáztam amikor esélyt adtam arra, hogy ebbe belekeveredjek. Amikor arról fantáziáltam a sebeit ellátva, hogy milyen rohadt jó érzés lenne végig nyalni a felső testét a köldökétől a fülcimpájáig vagy fordítva.
Utánozom a mozdulatot előre hajolva a térdemre támaszkodom viszont mire elnyílik a magamra öltött köntös belátást engedve alá.
- Olyan lettél mint egy vámpír, érzelmek nélkül. Ha nincs semmi csak a hatalom iránti vágy akkor megéri élni? És mi van utána? Ha már minden a tiétek amit akartok?- Hangom nem több lágy suttogásnál, komolyan kíváncsi vagyok. Bármennyire is frusztrál a dolgok alakulása a feladatomat el fogom látni. Ellentétben vele viszont én még emberi vagyok, bennem még több bujkál sem mint a hatalom iránti vágy.
- Kik jönnek még?- Akarom tudni, hogy ne érjen meglepetésként a jelenlétük. Vajon a mi falkánkból választott vagy ismét érkeznek újak? Bejáratottak, Darcia emberei akikkel könnyebb, mint néhány falka taggal. Persze tudnék én is olyan személyeket mondani akik okosak és lojálisak, akik képesek némán állni testőrként viselkedni.
Jeges íriszeibe pillantok és még mindig képes vagyok teljesen elveszni bennük. Szavaira érzem, hogy egyet kimarad a szívverésem. A francba.  Nem úgy lenne az érvényes, hogy mielőtt belekevernek valami ilyesmibe megkérdezik, hogy akarod-e?
- Mi lett azokkal a nőkkel akik "előttem voltak"? - Legalább ennyit jogom van tudna hogyha ki tudja hányadik "tengerimalacként" kísérleteznek, hátha most segíti valaki a terveiket. Vajon rám nézve mit jelent ha megfelelek? Hogy erkölcsileg én vagyok a leggyengébb? Esetleg tartásban vagy éppen ellenkezőleg? Nyilván ráérek majd utána agyalni ezen, de tudnom kell mi a tét , pontosabban az ő szájából kell hallanom.

Darius

"Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat."

[Only admins are allowed to see this image]Csalódnom kell újra és újra, de ezt magamnak köszönhetem ugyanis hülye tiniként álmodoztam róla, pedig sosem voltam egy elszállt ember még tiniként nem kerültem soha a rózsaszín ködös fellegek közé. S lám felnőtt koromra kell egy ilyen csalódással szembesülnöm nem is akárhogyan.
Majdnem elmosolyodom, ahogyan eltereli a figyelmét egy szétnyíló köntös sejtelmesen feltárva a kerek idomokat. De tartom magam elvégre ez az este erről fog szólni.- Utánad nincs még senki? Ennyi év alatt...- Sosem volt leszármazottja? Hogy lehet az? Mondjuk könnyen ha mindenkit megöltek a vámpírral aki bármit is rosszul tett. Plusz alakváltóként nem olyan könnyű teherbe esni az átalakulás egy olyan teher a test számára amely rengeteg vetéléssel jár, szóval az alakváltó pároknak nincs könnyű dolga.
- És tőlünk kik jönnek?- Vajon a vámpír már találkozott velük? Már magához hívta őket? Esetleg az ő emberei és nem is régi falkatagok? Sok kérdésem lenne, de az idő bizony telik az óra meg ketyeg én meg még mindig köntösben vagyok és vizes hajjal.
Szavait hallva arról, hogy kik jönnek kissé idegesen megnyalom az ajkaimat. Semmit sem tudok a vámpírokról sem pedig az etikettjükről és eléggé nehéz háttértámaszként erősnek tűnni ha közben azon agyalsz nehogy hibát kövess el. És a következő szavai sem megnyugtatók habár kicsit sem meglepőek erre a válaszra számítottam úgyhogy blazírt arckifejezéssel bólintok is egyet egy pillanatra különös szemeiben felejtve a pillantásomat. Megrándulok a kopogásra, figyelmetlen voltam azt sem hallottam, hogy valaki közeledik az ajtó felé. Hátra dőlök nem az én házam nem fogom kérni, hogy fáradjon beljebb habár gondolom jöttek puccba vágni.
- A vámpír etikettről most mondasz el mindent vagy majd ha befejezték a cicomázásomat az embereid?- A hangom minden gúnyt nélkülöz és ez bizony nagyon sok energiámba telik jobb lesz, hogyha elkezdek figyelni arra, hogy mi látszik és hallatszik rajtam.
Haladni akarok, minél több információ birtokába jutni még mielőtt találkoznék akár egyetlen vámpírral is, minél több mindent tudsz annál kisebb az esélye, hogy hibázol.

Darius

"Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat."

[Only admins are allowed to see this image]Szinte már meg sem lepődöm azon, hogy nem kapok minden kérdésemre választ. Majd elgondolkozom holnap ha addig nem ölnek meg, hogyan is tudnék minél könnyebben ebből kihátrálni vagy esetleg valahogy úgy alakítani a helyzetet, hogy ne érezzem magamat rongybabának. Sosem voltam az, nem most tervezem elkezdeni, persze tudom én, hogy hol a helyem, mindig is tudtam, sosem voltam egy lázadó típus. Úgy gondolom, hogy az embernek bizonyos dolgokat bizony ésszel kell megoldani és a heveskedés általában nem vezet kiúthoz. De azt sem hagytam sosem, hogy átmenjenek rajtam nem véletlenül van szavam vagyis volt mindig a falkában, mind a ketten tudjuk, hogy Darius nagyban köszönheti nekem, hogy ilyen kevés ellenállásba ütközött a falka részéről. Természetesen a szakmám is segít ebben hiszen nem sok vérállat orvos van a falkában, konkrétan csak én, de a városban sem bővelkedünk ez pedig igen csak megnöveli az értékünket. Természetesen nem vagyok hülye jár ez némi kis kiváltsággal, de ha valakinek aki ilyen régóta él elgurul a gyógyszere aligha fog ez rajtam segíteni. Hagyom hát, hogy most menjenek az események úgy, ahogyan azt ők akarják és igyeszem a legjobbat kihozni a helyzetből.
Valahol szomorú, hogy egy élettelen vérszívón kívül nincs senkije, de utódja se igazi társ aki mellette áll. Ezen jár az agyam miközben hagyom, hogy olyan ruhát húzzanak rám amilyet jónak látnak, hogy úgy igazítsák a fürtjeimet ahogyan ők gondolják, igazából nem is érdekel. Élvezem egy kicsit, hogy kényeztetnek és mindezt nem nekem kell magamnak megcsinálni.
Amikor végre elkészülök magamra húzom az elém rakott magassarkút, ha verekedésre kerülne a sor könnyen le lehet rúgni, de macska lévén nincs gondom azzal, hogyha esetleg ezzel kell beletaposni valaki bordái közé, egyetlen probléma ha letörik a sarka az igen csak ki tudja billenteni az embert az egyensúlyából.
Darius mellé libbenek és vigyázva a rúzsomra egy kis falat szendvicset veszek a számba. Egy pillanatra megfeszülök a szavai hallatán, majd ellazítom a végtagjaimat és igyekszem a lehető legkönnyedebb hangon megszólalni.
- Nem úgy volt, hogy kapok valami kis útmutatót mit, hogyan és mit ne tegyek?- Mert, hogy én még sosem találkoztam igazából vámpírral, mármint úgy, hogy nekem ott igazán meg kellett volna szólalnom vagy dolgom lett volna még nem.