Darius & Sera

Lusta macska vagyok ma reggel. Kifejezetten lusta és lassú. Még fekszem az ágyon a lepedőn elnyúlva, süttetem a hátamat a nappal, az egyik lepedő a jobb bokám és lábszáram köré van csavarodva, a másik pedig valahol a földön, egy párna a fejem alatt és a jobb karom alatta, a bal lelóg az ágyról. Ruha egy szál sincsen rajtam, minek az az alváshoz? Nem régen feküdtem el, talán ha négy órája annak. Még jelenésem volt Darcia színe előtt. Mesteremmel megvolt a magunk kis terve a városban, és a falkával is egyaránt. Egyeztettünk. A mostani város urát ki akarjuk végezni, de minezt alaposan megtervezzük és igen elegánsan visszük majd véghez, ami nagyot fog szólni és mindenki számára egyértelmű lesz a helyzet, hogy nincs értelme baszakodniuk velünk. De alvásra nekem is szükségem van. Teljesen mindegy, hogy 800 éves is elmúltam, ettől még élő vagyok és kell az alvás. Pittyen egy ketyere az éjjeliszekrényen. Jelzi, hogy autó érkezett, hogy használva lett a beléptető kód a kapun és azt is jelzi, hogy behajtott a jármű. Ideje felkelnem. Zuahnyoztam még alvás előtt, így csak a leopárdomra jellemző szagot viselem, a magaméval együtt. Most csak megmosom az arcom és a nyakamat, hanyagul törlöm meg a képem és a rövidre nyírt hajamat, íyg nyakamon és mellkasomon vízcseppek találnak maguknak utat lefelé. Csak egy farmert húzok fel magamra, de még azzal sem fáradok, hogy begomboljam, elég a slicc. Elindulok lefelé, fejkörzés, vállak átmozgatása. Lassan sétálok le, méltósággal mezítláb.
Leopárdom, az ezüst és fekete, hópárduc fogadja a fekete törleszkedését. Lustán jelzi, hogy ki az aki rangban felül áll, majd elheveredik és lenyomja maga alá a nőstényt. Lusták vagyunk még mind a ketten. A konyhába sétálok, egy pillantást vetek Serára, mikor belép. Tipikus amerikai konyha, nappali, étkező és a bejáratból rálátni a konyhapultra. Csak a szemem sarkából vetek rá egy pillantást, majd benyomom a gombot a kávéfőzőn és a fagyasztóból kibányászom a fagyott szemeket. Frissen szeretem és méreg erősen.
Utána a nappaliba ballagok át és egy fotel-prics kombináción eldobom magamat.
- Késtél, Sera…. – jegyzem meg neki alvástól mélyült és rekedt hangon. Utána rápillantok és megvillantok felé egy mosolyt is, olyat, ami egyszerre vonzó és semmi jót nem ígérő. Nem fenyegetem, csak pusztán ilyen a természetem és ébredés után nem vagyok valami barátságos.
- Vagyél ki két bögrét és tölts magadnak is, jobb oldali szekrényben van minden vacak, amit esetleg kérhetsz bele, nekem csak feketén hozd ide. – Közlöm vele, ahogy még süttetem a hasamat a napon és nyúlok kényelmesen azon a vackon. Kezeim felemelem és megkapaszkodom a fejtámlában ezzel is megfeszítve jó néhány izmot, nyújtózom egyet kéjesen.
- Egy Nimir-Ra mindig érkezzen pontosan és ne húzza az időt….- megnyalom a fogaimat. Kivillantva az állati állkapcsomat. Túl sok időt töltöttem állati alakomban így a fogaim már nem emberiek, a szemeim szürkék, de mindig is ilyenek voltak. Egy letűnt kor sarja vagyok, ahol még léteztek leopárdok, akik születtek és azok a hópárducok voltak. Mára már valószínűleg én vagyok az utolsó egyed. De most ez nem lényeges.
Most már szemmel tartom Serat és figyelem, hogy mit tesz, készít-e magának is kávét, ide hozza-e parancsomra az enyémet vagy áll még ott egy helyben és tanácstalanul bámul-e még?

Szeretem mikor ilyen hatást váltok ki a nőnemű élőlényekből. Félelemmel vegyes vágy illata csapja meg az orromat és ettől még inkább állandósul az a ragadozó mosoly és kicsit fészkelődöm is azon a priccsen vagy mi a fene ez a vacak. Közben meg szinte ártatlanul süttetem magamat a Nappal. Baromi keveset aludtam. Elég komoly dolgaim voltak a Mesteremmel és az a kevés alvás sem volt valami pihentető, kb ájulattal határos. Félreértés ne essen, nem vagyok gyenge, egy kicsit sem, bárkit kizsigerelek még most is fél kézzel, de ettől még kicseszettül lusta vagyok. Szívesen aludnék még és meg sem mozdulnék a nap folyamán, maximum mint a házi macskák, arrébb vonszolnám magam a következő nap foltig, ha a mostani elmászott volna. De erre nem érek rá és emiatt nyűgös is vagyok. A falka lelkének ápolása nem az én műfajom és idegesít is, nem tudok mit kezdeni ezzel. Valljuk be az EQ-m igen csak lent van a béka segge alatt. Nem mondhatnám, hogy hű de nagyon nagy az együttérző képességem. Erre kell nekem Sera. Elsőnek tudnom kell mennyit tud, mennyi erő van benne, fizikálisan és metafizikailag is, mennyit bírnak el az idegei. Bár tudjuk vannak Nimir-Ra-k, akik nem az erejük miatt azok, hanem mert a falka anyja, akit úgy választottak meg és tisztelnek. Nos, Serat tisztelik. Az előző Nimir-Ra is felnézett rá, az a kis Pamacs vagy ki?! Gabriel kicsike húgocskája, ja, csinos kis cicuska volt, de begőzölt a trónfosztás miatt.
-Baleset? - majd ásítok egy hatalmasat amibe az állkapcsom is beleropog és recseg, megvillantva így a fogsoromat neki. Igen, ezekkel a tépőfogakkal haraptam át az elődöm torkát, ezzel adva meg neki a kegyelemdöfést. A bögrét úgy veszem el tőle, hogy szándékosan hozzá érek az ujjaihoz, a magaméival, mindeközben folyamatos a szemkontaktus. Lehet lusta vagyok, ásítottam és itt henyélek, de a tekintetem éber.
- Ha van elég orvos és a falkádról van szó, de ha nincs is eléhg, viszont a falka, a vezér igényel… - Nyitva hagyom a mondatot és kicsit feljebb ülök, hogy mégse öntsem nyakon magamat a forró kávéval. Belekortyolok és mormogok, vagy inkább morgok kicsit, forró, ahogy szeretem és erős, ahogy a méreg, ráadásul viszonylag sűrű is. Nem szeretem a híg löttyöket. Kortyolok  még néhányat és figyelem őt a bögre pereme felett, majd lassan felülök, mintha csak a bögrém akarnám letenni. Közben nézem őt és felmérem a távolságot és a helyzetet.
Egy pillanattal később kb mellbe vágom a saját energiáimmal, ami forrón tép bele és kezdi el felrántani a felszín felé a leopárdját. Lusta macskából váltok minden átmenet nélkül át és szemeim rá szegeződnek. Feél sem álltam, csak felültem és figyelem őt, hogyan változik meg, tágul a pupillája és hullik darabokra a bögre. Meglepetés, nem adom egyszerűen a rangot, elább pár dolognak meg kell felelned….
- Egy Nimir-Ra legyen elég erős és éber is…. - jegyzem meg neki színtelen hangon. Megvan a képességem és a hatalma, kirántani belőle az állatot és vissza is tudom fordítani. nem csak az Arany tigrisek különlegesek, de az ezüst leopárdok is azok…. voltak…. Talán tovább kellene örökítenem a genetikai állományom….

Tisztában vagyok a hatással amit rá gyakorlok, vagy éppen másokra. Mindig is tisztában voltam vele, mióta csak az eszemet tudom. Mindig is úgy neveltek, hogy tudjam mennyit fogok érni, de ez nem jelentette azt, hogy én voltam az arany ifjú, ez inkább sokkalta mutatott arra, hogy én kaptam a legtöbb pofont. Vagy megtörik az elmémet maximálisan vagy pedig erősebbé tesznek. A helyzet az, hogy okoztak károkat a mentális síkon, de az csak az előnyömre vált.
Nem szokásom késni, én mindenhol előbb ott vagyok, hogy felmérhessem a terepet és tudjam attól mire is számíthatok. A késés nem az én asztalom, azt meghagyom másnak, én inkább azzal gyakorlok nyomást másokra, hogy vártam rájuk és ezt éreztetem is mindegyikkel.
Nem adtam bele mindent, ha akarnám még belőlke is pillanatok alatt előránthatnám a macskáját. Az a 800 plusz év és a vámpír hatalma karültve az enyémmel, igazán erőssé tesz, olyanná, aki egy másik alfa erejét is le tudja nyomni. De, most nem az a konkrét célom, hogy elő is húzzam belőle, a határai érdekelnek, meddig bírja, meddig tud nekem ellenállni? Mekkora erőig képes ellenállást kifejteni.
- Tanulj meg gondolkozni, nem csak egy oka van annak, hogy itt vagy. Én pedig nem vagyok sekélyes. - Osztok meg vele ennyi jó tanácsot. Miközben fokozom rajta a nyomást és figyelem, hogyan is változik és ellenáll velem szemben, mikor jön az a pont, ahol már nem bírja vagy nem akarja tovább?
- Nimir-Ra-t keresek magam mellé és ez nem titok, kiscicám, de ha nem vagy erre alkalmas, akkor feleslegesen pazarlom rád az erőmet, időmet. A falkának kell egy érzelmi támasz, valaki akire a számomra érdektelen ügyeket hagyhatom, de ha nem vagy ehhez elég nem vagy nem bírod akkor…. - nem fejeztem be a mondatot, csak ültem ott vele szemben, a szemeimben a macskám szemeinek fényével és várakoztam, hogyan is reagál. természetesen nem engedem majd, hogy alakot váltson, vagy talán még is, majd még meglátom. Hús van készenlétben, már úgy készítve, hogy ha alakot váltunk úgy is ehessünk. Első számú szabály, az alkakváltás sok energiát elhasznál, az anyagcserénk amúgy is sokkal gyorsabb mint egy embernek, tehát ennünk kell, ha váltottunk. Így van emberi és állati fogyasztásra is alkalmas étel, készenlétben. A célom nem a kínzása, hanem, hogy felmérjem, valóban alkalmas-e. Több szempontból is. Nekem a legerősebb nőstény kell, de nem olyan aki harcolna velem a vezetésért, azt erő több féle lehet.

Nem engedem távozni, elé lépek és a hasa előtt húzom át a bal karomat, majd visszafelé terelem a kanapé irányába. Sőt mi több, könnyedén kapom fel és teszem vissza oda, ahova korábban leültettem. Megtudtam, amit akartam és innentől már én is a dög lusta kategóriát kezdem erősíteni, aki aludni akar és hagyják a piscába békén a baromságokkal.
-Maradj a formás kis seggeden! - vetem oda neki és olyan gesztust kap tőlem, amit nem szoktam megejteni. Kap egy bögre forró kávét, egy másik bögrében és most vissza dőlök a helyemre, ahol korábban is süttettem magamat.
-2x16 óra után is kitűnő az önuralmad, ez felettébb értékes tulajdonság. - Kap tőlem még némi dícséretet is és szépen elnyúlok, mint aki épp elolvadni készül. Mondtam, hogy már a dög lusta vagyok kategóriát erősítem.
-Nem minden a csinos pofika, Cicám, sok múlik azon is mi van a fejedben és mennyire vagy képes kiállni magadért. Nyilvánvalóan nem csak egy bábra van szükségem. Nem szeretem az üresfejű libákat, még csak ágymelegítőnek sem. Untatnak. Te pedig nem vagy ostoba, ugyanakkor kissé vakmerő kezdesz lenni, de egyelőre, elnézem a dolgot. - Hja, lusta vagyok oda csapni. Néha előfordul velem ez is. Darcia amúgy sem sürget éppenséggel, szóval, ráérünk még.
- Itt maradsz nappalra, találsz üres szobát, ahol el dőlhetsz aludni. Lesz még pár dolog, amit át kell vennünk még az este előtt. De előtte én is aludni óhajtok, addig felőlem az egész kicseszett világ is összedőlhet. - Közöltem vele most már leplezelten lustasággal és egy ásítással is megfűszereztem. Megfeszültem, nyújtózkodtam, lustán, macskásan és utána felültem.
- mennyi fogalmad van a vámíprokról és a mester vámpírokról, úgy általában? Etikett, protokoll és a többi? - Teszem fel neki az egyik fontos kérdést, hogy tudjam alvás után mennyi munkám lesz vele?

Nyúlok nyújtózom tovább és nem nagyon akaródzom elmozdulni már onnan. Ott maradt a hátsóján, én meg fáradt vagyok. Lusta már szinte mindenre. Ő meg nem provokál, hogy példát statuáljak vele, így nem kezdek további erő demonstrációba. Minek? Jó kiscica éppen. Lehunyom a szemeimet és süttetem a hasamat egy ideig, csak lustán válaszolok, ami azt jelenti, két percet biztosan kell várnia, mire kinyitom a számat.
- Elkezdlek kitanítani, mindenre, amit tudnod kell illetve, lesz egy köröd Darciaval is. Gyakorolsz a mesteremmel az etikett tekintetében, addigra azért elmondom az alapokat. – Aztán gyakorolhat élesben a Mesteremmel. Darcia gyönyörű nő és elsőnek törékenynek is tűnhet, de nem az a fajta, aki tűri a hülyeséget és az ostobaságot. Hamar megtanítja mindenkinek, hogy ki az úr a házban. Kegyetlen mint minden ilyen idős vámpír mester. Ráadásul rövidesen bedöntjük a várost és a miénk lesz a hatalom. Majd pont azt hitte az a ficsúr, hogy új ágyast fog kapni a Mesterem személyében. Ezen jót vigyorgok magamon. Szép kis vérontásnak nézünk elébe. Különösen, hogy Mesterem a Vámpír Tanács egyik tagjának a legelső gyermeke. Majd pont meghajolna, egy olyan ficsúr előtt mint az itteni város úr. De előbb rendezkedünk kicsit. Előbb a leopárdok, utána pedig más vérállatokat vonunk a befolyásunk alá.
- Türelem, Cicám, türelem, van még jó pár óránk addig… - Totálisan lusta macska vagyok. Aztán felnyitom az egyik szemem és lassan a másikat is, most jobban megnézem magamnak Serat és igen… sok óránk van még tanítani őt és még másra is, ami… igen kellemes elfoglaltság, és ahogy a levegőbe szimatolok, nem lesz ellenére sem. De épp megdögleni is fáradt vagyok, nem hogy megdönteni éppen a cicust. Nem tudja milyen éjszaka áll mögöttem és mennyi erőt kivett az belőlem. Mondjuk egyelőre nem is kell tudnia neki semmit sem. Csak ellököm magam arról a vacakról, amin eddig henyéltem. Aztán felállok és alaposan kinyújtóztatom magamat. Intek neki, hogy kövessen.
- A helyettesítésedről már gondoskodtam. Nem fognak behívni az éjjel és nappal sem. A következő 48 órában csak az enyém vagy és tanulni fogsz… - Indulok el előtte a lépcsőn. Hátamon mostanra kifehéredett, vékony kis hegek futnak végig. Megvan a magam múltja és persze az életemben megélt harcok nyomai is ott vannak.

- Eddig életedben. Sera, az eddigiben… - Ásítok egyet és nem fejezem be a mondatot. Kattan az állkapcsom is egy hatalmasat. Ahogy felfelé haladunk a lépcsőn és felelek neki. Baromi fáradt vagyok, ezen már semmi sem segít, sem koffein sem adrenalin. Megdögleni nincs erőm. Kegyetlen éjszakám volt. A hátamon van nyoma friss sebesülésnek is, de azok csak karcolások. Nem hagytam magamat megsebezni, de azért nyoma van annak, ha orvul szétzúznak valaki hátán egy kurva széket és csak egy ing van rajtad ellene.
-Más szituációban vagy, mint életed eddigi területén. Ezt vésd az eszedbe. Most olyan vámpír van a városban, aki hívja a macskákat és te Nimir-Ra lettél, ami következményeket vonz maga után. A magad és a falka érdeke is, hogy tisztában legyél a következő dolgokkal…. – Felelem neki, ahogy felérünk a lépcső tetejére. Az oroszlánokat meggyőztem. Holnap a hiénák fognak jönni.
-Sera… két millenniumot is megéltem.- Most kapja képébe a koromat elsőnek. – Szerinted, mennyire számítanak ennyi idő után az ilyen apróságok? – Bizony-bizony szépségem. Már a kétezret taposom. Ez a valódi korom, Darcia 2500 éves, csak titkoljuk a valódi korunkat és erőnket jelen pillanatban. Most szembe fordulok vele és figyelni kezdem.
- Önérzeteskedhetsz itt nekem, Seraphina… de sokra nem mész vele… - Mélyül a hangom és élénkül a tekintetem. Előrevetítve, hogy most már figyelek és az nem jelent neki semmi jót, ha feldühít.– Megvolt a lehetőséged a távozásra, megvolt a lehetőséged arra, hogy a háttérbe húzódj, de nem tetted. Most pedig itt vagy és ideje lenne felnőnöd és nem gyerekesen viselkedned, mert holmi átszervezés dühít…. – Lépek egyet felé. Az állati felem is kihúzza magát és metsző tekintettel figyeli a nőstényt.
- Nimr-Ra lettél és mint királynőnek vannak másféle kötelezettségeid, nem csak az orvosiban való parádézás… de választhatod a könnyebb utat is, de abból élve nem kerülsz ki… tehát befejezed végre a picsogást és teszed, amit tenned kell… vagy…? – Szegezem neki és már kipillantottam a fogaimat is, amik nem emberi formájúak. Képes vagyok részleges váltásokra, mint a fogak, karmok, amik emberi kezemen nyúltak meg. Kezdem elveszteni a hidegvéremet. Rohadt fáradt vagyok, minden vágyam épp az alvás és könnyen szakad nálam a cérna.

Sosem leszek olyan mint ő. Én ahhoz már túl sokat éltem. Több élet van a hátam mögött. Több személyazonosság. valahol talán elvesztettem a darabkáimat és már én sem tudom ki voltam, akkor amikor megszülettem. Azokban az időkben a nyelv is más volt. Minden. Nem tudom milyen embernek lenni. Sosem voltam az.
Vállam megvonom. Számított akkor az az élet. Eszköz volt. Megtette a magáét a gyalog.
-Ha majd annyit élsz mint én, ezek csak homokszemek lesznek számodra is… - Valamivel higgadtabban folytatom a párbeszédet és kevésbé kezdek fenyegető lenni. El is felejtettem milyen az ha van egy egyszerű életed, csak az az egy. Talán ezért is érdekes ez a kis cicuska nekem?!
-Tudod az élet korántsem tervszerűen alakul. Jön és megy, improvizációra kényszerít és alkalmazkodni kell. – Közlöm vele, a mérgem már elszállt. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan lebbent tova. A fáradtság nagy úr. Darcia sokat kivett belőlem. Egyébként, kész csoda, hogy még a talpamon vagyok és nem alszom. Macskás mozdulattal, emberi formában dörgölöm a képem az övének és szagolok a hajába.
-Sosem voltam ember, Seraphina.. ne is kezelj úgy… - jegyzem meg neki, a fülébe súgva és finoman bele is harapok. Én aludni fogok és magammal fogom vinni. Képtelen vagyok már gondolkozni.
-ne húzz fel, nem akarok gondolkodni a következő pár órában.. – Dög lusta vagyok, aludni vágyom, ébredés után meg rá. Pont.

- Akkor… most nincs miről beszélnünk tovább. Vár az ágy és a párnák… Seraphina… - Mondom neki, már csukott szemekkel, hogy utána lustán kinyissam azokat és szépen elinduljak. Húzom őt is magammal- Fáradt és egyre kimerültebb vagyok. Pihennem kell, különben másodpercek alatt vesztem el a türelmemet. Ami nem fog jóra vezetni. Nem kell még egy olyan falka, amit rémuralmam alá hajtok és lassan eltűnnek belőle a falkatagok. na nem emigrációval. A fő hálóhoz megyek, az ajtaja nyitva. Királyi méretű az ágy, amin több ember is elfér. A falka ha összejön és együtt alszik. Most kettőnknek fog kényelmet okozni. A napellenző nincsenek lent, had süttessem magamat a napon. Az üveg UV szűrős, lebarnulás nem lesz, csak fénnyel való töltekezés, mint ahogy a macskafélék azt szeretik.
Ha nem megy magától, akkor lökőm, ha megy, akkor én is elnyúlok az ágy közepén és innentől nem óhajtok megmozdulni, csak ha valaki megzavar, de az már az életével fog fizetni.
-A korom tabu. Hallgass róla… ha jót akarsz… - Súgom még neki oda. Darcia és én titkoljuk erőn, korunk és hatalmunk. Még.

Nem érdekel, mit magyaráz. Egyszerűen már nem érdekel! Csak leteszem a fejemet és alszom. Semmi más nem érdekel innentől. Én tudok napfényben is. Fáradt vagyok. Legalább a Nap melegíti a hátamat. Jobb mint bármilyen takaró. Órák telnek el, a Nap már elvonul a szoba irányából és fázni kezdek. Takaró után tapogatok és magunkra rántom, őt meg közelebb húzom. Jó az illata és kell a testmelege is. Még pár óra eltelik mire felnyílnak a szemeim és hatalmasat nyújtózom. Még mindig dög lusta macska vagyok. De felkelek és elmászom a zuhanyzóig. Majdhogynem forró vízzel melegítem át magamat. Utána kisurranok a szobából, a dokit hagyom még aludni. Kaja kell. Pótolnom kell az energiát amit Darcia kivett belőlem. Szóval, kb a hűtő felét bezabálom. Elfogy vagy két liter tej is. Nem az amihez szoktam, de most megteszi. Utána vissza fel az emeletre, már emberibb a színem ahogy megnézem magam a tükörben. Mesteremhez szólok a metafizikai téren keresztül. Váltunk pár mondatot, mielőtt visszamennék Seraphinahoz. Szabad kezet ad. Kitűnő. Akkor egyszerűbbre vesszük a figurát.
Hangtalanul közlekedek, visszacsúszok az ágyba, ha még ott van. Kellemes meleg vacok fogad ott még mindig. Döglésre csábító. Nyakába szagolok bele. Hmmmmmm……Nyakába harapok bele, na nem nagyon, csak finoman. Alfa a falkatagját… Közben meg vasmarokkal megtartom és magamhoz húzom… kezdjünk bele…. .

Lustán heverek még ott és a lépéseimet latolgatom. Mivel is kellene magamhoz kötni? Lássuk lássuk. Eléggé vágyódik már? Hmm.. mennyi is az idő? Ah!
Közelebb vonom magamhoz és újfent a torkát veszem célba, még a kezem az oldalán siklik végig. Játék ez, játszom az érzékeivel és a vágyaival. Azt akarom, hogy akarjon, hogy vágyjon rám, hogy vakon kövessen. Aztán pedig majd megadom neki a vágya tárgyát. De az nem most lesz, most még a szikrát csiholom benne. Ráadásul időnk sem lenne rá. A nap nagyrészét átaludtuk és közel van már az alkonyat is. Fel kell készítenem a Darciaval való találkozásra. A bennem lévő nagymacska, közvetlenebb. - Sörényes feje nyaka, hatalmas szemfogai, melyek kilógnak a pofájából. Mintázata rozettás. Fehér-ezüst alapon a fekete. Most mutatja meg igazán magát a nősténynek. Ősi dögök vagyunk mi, olyan időből, amikor nem voltak még utak a világban. csak a por, a fű…
Belecsíp a nőstény nyakába. Mosdatás kezdődik. Megjelöli magának a másikat, ússzon csak a nőstény macska a mi szagunkban. Én is ezt teszem éppen. Nyakába nyalok bele, megcsípem megint a bárt, közelebb vonom magamhoz, hogy szinte rám csavarodjon.
Majd csörög a vekker és mordulok egyet. Mennünk kell. Készülnie kell. Tanítanom kell.
-Ideje felkelni… -mordulok és eleresztem őt. Szemeim nem emberiek. Ezüstösen fénylenek, ahogy a macskafelemé is.
Kimászom mellőle az ágyból és nadrág után nézek.
.

A teraszra nyíló ajtó nyílik. Friss étel illata száll be. Odakint terített asztal várja. Friss péksütemények, hússzeletek, sajtok és gyümölcs. Frissen főtt kávé egy kancsóban. Szóval, nagyon főznie sem kell. A macska aki kikészített mindent, már el is párolgott onnan. Leballagok én is az emeletről. Mezítláb csak egy nadrágban. Nem figyelek éppen Seraphinara, máshol járok épp. Metafizikai vonalon csevegek a Mesteremmel. Az erő vibrál is körülöttem ennek hála. Kimegyek a teraszra és felkapok valamit találomra, abba harapok bele és sétálok még az utolsó napos folt irányába.
Ha pedig a cicus kijött visszamegyek hozzá.
-Szűk két órám van rád. Utána mész a mély vízbe. – Közlöm vele ahogy elveszek egy öblös csészést és töltök kávét magamnak és neki, ha még nem tette volna meg. A falka ma ki van utasítva a területről, Darcia ide fog jönni.
-Kezdjük az alapokkal. Húzd ki magad, állat fel, szemeket le. Ezt a durcás tekintete tüntesd el. – Kezdek bele már már gépiesen, ahogy a kávét emelem az orromhoz közelebb.
.

-Viszont, nem sűrűn találkozol olyan vámpírral, aki jó pár emberöltővel előtted jár. – jegyzem meg neki és megnézem magamnak a reggeli kínálatot. Pizzákhoz való tányérra pakolok magamnak jó pár dolgot, amiben sok a kalória és kifogja tölteni a gyomromat. Éhes vagyok, még mindig. Bögrébe kávét. Aztán pedig leülök és intek neki is, hogy tegye ugyan ezt. Felvillantom előtte újfent az állati formámat. Ilyet nem láthatott. Sosem. Ősi párducok leszármazottja vagyok, az utolsó a fajtámból.
Intek, hogy menjen csak. Ha csak nem dermed oda, hogy az arcába vágtam, most, hogy éber a valóságot. Hóleopárd. De sokkal nagyobb, mint a mostaniak. Nyakán a koponyacsonttól a vállakig, csikók sörényét idéző szőrcsík fut, ezüstös és fekete. Ahogy az egész bundám, ezüst és fekete, mintám rozettás és nem foltos. Szemfogaim lényegesebben nagyobbak, pofámból kilógnak. Legyen mit emésztgetnie még zuhanyzik. Legyen az én titkom, hogyan voltam képes megvezetni korábban,. hogy nem ezt látta a nőstény sem, amikor találkoztak a metafizikai térben.
Zuhanyozzon, ha úgy tetszik, de remélem ezek után belátja, hogy lesz mit gyakorolnia és tanulnia. .