Alakváltó klinika

Hozzászólások száma : 104 Join date : 2014. Jul. 13.

Ma enyém a műszak. Elvállaltam, egyet, havonta többször, ahogyan minden más alakváltó orvos is a városban. Ez volt a szükséges rossz, a plusz munka amiért elvből nem kért senki pénzt, legalábbis én nem.
[Only admins are allowed to see this image]
Ki tudja, hogy hányadik órát húztam le egyhuzamban már. Megszoktam a rezidens évek alatt, hogy akkor alszom amikor akad éppen egy órám. Emiatt persze felborul a szervezet rendje, és az ember mindig fáradtnak érzi magát. Igen az elmének szüksége van egy beállított ütemre, amit néha felboríthatunk, de jó ha általában betartjuk. Mondjuk nyolc órányi alvás sem ártana. Mindig meg van az a pont amikor befékezek és kicsit visszaveszek az elvállalt órák számából. De hát a munkámnak élek, mit tehetnénk? Szeretek dolgozni, és jól el is tereli a figyelmemet, valamint olyan nehéz nemet mondani. Főként arra, hogy ide jöjjek. Elvégre a normál kórházakban az alakváltókat nem tudják rendesen ellátni, és a legtöbben nem is akarják ami azt illeti. Mivel rólam nem tudják, hogy mi vagyok, hiszen az törvénybe ütközne, hallom a nővéreket és orvosokat, hogyan vélekednek az alakváltókról. Azt hinné az ember, hogy az orvosok toleránsabbak, hogy mivel nagyobb a tudásuk ebben a témában értik, hogy a legtöbb esetben,-szinte mindig, az ember nem tehet arról, hogy alakváltóvá válik...
Sóhajtva elpakoltam egy vérleopárd mappáját, ő volt ma az utolsó... Éppen még örülhetnék is neki, de a következő kórházi műszak, három óra múlva kezdődik és az tizenkét órás lesz. Utána már megkönnyebbülhetek, hiszen kapok huszonnégy órányi szünetet, amit valószínűleg végig fogok aludni. Éljen! De az ezt követő hetem ennél sokkal könnyebb lesz, már csak ezt a két napot kell túlélni.
Leültem a vizsgálóasztal mellé, s átlapoztam az egyik betegem vérvételének, vizeletmintáját és a többi eredményét amit néhány órával ezelőtt küldtek el, de csak most találtam rá időt, hogy bele is kukkantsak. Fel kellett készülnöm a következő tizenkét órára, nem mehettem be csak így, tehát valószínűleg az elkövetkezendő két órám ezen leletek áttanulmányozásával fog történni. Egy liter kávét megittam már, és még több liter vár rám, habár egy alakváltó szervezetére az ilyesfajta koffein szinte egyáltalán nem hat. Bár az a mennyiség amit megiszok... lehet, hogy csak placebo hatása van, vagy a meleg esik jó, amit ad. Most is ott gőzölgött egy mellettem, némán gőzölgött felfelé a meleg levegő, a koromfekete kávéból. Két cukorral, kicsi tejjel és nagyon feketén, ez az én receptem.
Egyetlen előnye volt mondjuk az elmúlt fárasztó két hétnek, semmire sem maradt időm. Elkerültem Dariust, és nem akadt időm, hogy azon agonizáljak mennyire szexi. Végre úgy viselkedtem mint egy felnőtt nő, és nem mint egy szerelmes tinédzser. Ez volt az én keresztem, és nagyon nem békéltem ki vele. Talán nagyban segített, hogy nem láttam. Ennyi lenne hát a megoldás? Ha nem találkoznék vele soha akkor elfelejteném? Igen könnyen lehet, hogy pár hét és rájönnék, hogy ez mekkora butaság, -habár azt így is tudom-, és nem tenne rám többet olyan mély benyomást...*

Hozzászólások száma : 79 Join date : 2014. Jul. 12.

Hosszú és mozgalmas hét, a tennivalók sora nem kevés, új falka, összeszoktatni a régi falkám egy részét az újjal, elfogadtatni a hatalmam maximálisan, ahogyan a vámpírom is, aki bármelyik macskámat magához hívhatja, és nem is állok ellene, hogy ezt nem teheti meg. Ami az enyém, az a vámpíromé is, szimbiózis ez, tökéletes szimbiózis, hiszen a hatalom iráni vágyunk egy és ugyan az, mind a ketten a legmagasabb pozícióra akarunk feltörni. De ezek mellett, sok más teendőm is van, új Nimir-Ra kell magam mellé, aki foglalkozik a falka szellemi és leli ügyeivel, amire én nem érek rá. A macskáim lelkivilágát, nem fogom ápolgatni, nem vagyok egy lélekgyógyász vagy pótpapa alkat, így kell egy megfelelő alfa nőstény, aki képes elérni a leopárdok királynőjének a szintjét, jelölte pedig már van, Sera. orvos, sokat foglalkozott már a többiekkel eddig is, és leopárdom könnyedén szólítja az övét, az egyik nősténye, a másik hó leopárdon túl. Megérzi egymást a két bestia, és emiatt könnyedén olvasok benne. Tudom, hogy vágyódik utánam, de eddig még nem adtam meg neki, amit akar. De ki tudja, lehet, hamarosan adok egy falatot magamból, minden attól függ, hogyan is alakulnak ma este a dolgaink. Sera alfa nőstény, mindent összevetve ideális jelölt.
Megállok az alakváltó klinika épülete előtt, aminek a pince szintjén működik a város természetfeletti közössége által létrehozott orvosi intézmény, mostanság igen nagy összeget fektettek bele, így majdnem olyan fejlett, mint egy emberi kórház. Ami a mi fajtánknak kifejezetten szükséges, és előnyös, sokan nem mehetnek emberi intézménybe, hiszen rejtegetik másik arcukat, tanárok, orvosok, egyéb magasabb rangon lévő emberek, vagy csak egyszerű munkások, akik olyan helyen élik hétköznapi életüket, ahol azonnal kirúgnák őket, ha kiderülne, nem is emberek.
Belépek az épületbe, belököm az ajtót, ami a pinceszintre vezet, és előre engedem bestiám a metafizikai térben, ő már tudja merre is van Sera, hívja és szólítja magához. Bejelenti, hogy megérkeztünk, és látni kívánjuk őt. Egyik emberem jelentette, hogy a falkám egy tagját nem sokkal korábban hozták be, csúnyán megsebesült, és tudni óhajtom, kivel akaszkodott össze, hogy itt kötött ki. Amennyiben idegen verte a mellét a mi területünkön úgy az számíthat a megtorlásra résmezről, és arra is, hogy a vezérét felkeresem. Ha pedig az én macskám, bontotta a rendet más területén, úgy lesz vele elbeszélgetni valóm is.
Könnyed léptekkel haladok előre a folyosón, hosszú kabátom szélei időnként meglebbennek, öltönyöm egyedileg és méretre szabottan készült. Darcia mellől indultam el, ide, hogy rendre tegyem a falkám ügyeit. Vámpírom mellett pedig szinte kötelező, a kifinomult és elegáns megjelenés, ehhez pedig hozzá tartozik, hogy nem a mai modern és hanyag kor szülötte vagyok, ha tárgyalni megyek, igen is adjuk meg a protokoll szerint a módját.
- Sera… - szólalok meg, ahogy a nőt meglátom a pult mögött ülni, egy aktával a kezében, hangom nem több suttogásnál, amibe a bennem élő nagymacska morgása is belevegyül. Hatalmasak vagyunk, erősek és tekintélyt parancsolóak, elvárjuk, hogy a másik megfelelően köszöntsön bennünket, hogy tartsa a nyakát, kínálja fel nekem törékeny ütőerét.
Megállok a pultnál és végig tekintek azon, egy bögre gőzölgő kávé, erősre főzött, cukrozott és egy leheletnyi tejjel ízesített, mindig így issza. Tekintetem az övébe fúrom és látom vonásain, hogy fáradt. Hosszú ideje van megint praxisban.
- Sera…- szólítom újra. – Úgy hallom, egyik falkatagunk idebent kötött ki, mikor hozták be? Honnan? Milyen sebesülései vannak? Magánál van? – sosem körülményeskedek, a lényegre térek, és közben a nő tekintetébe fúrom a magamét, ahogy hószín párducom is a nőstény szemeit fürkészi.

Hozzászólások száma : 104 Join date : 2014. Jul. 13.

"Létezik egy olyan pillanat, amikor kettesben maradunk egy férfival, és ennek mindketten tudatára ébredünk. Ketten együtt, ez mindig lehetőségeket rejt magában. Belénk hasít egymás jelenléte. Ez zavarhoz, szexhez vagy félelemhez vezethet, pasastól és helyzettől függően."

[Only admins are allowed to see this image]
A fáradtság ólom súlyként nehezedett a vállamra, görcsösen belekortyoltam a kávémba, mintha az megakadályozhatná, hogy az asztalra omolva elaludja... De van egy pont amikor már a jó meleg kávé sem segít, sőt a meleg még inkább elálmosítja az embert. Felidézi a lelkében azt a pillanatot, amikor téli napon, két takaró alatt fekszik és élvezi az őt körülölelő forróság varázsát. De régen volt már részem ilyen pillanatban! És annyira vágytam rá, mint egy falat kenyérre.
Igyekeztem a betűre koncentrálni, amik szavakká majd mondatokká álltak össze, már csak meg kellett érteni ezeket a szóhalmazokat...Tehát a kávé, ezúttal nem sokat segített.
Aztán megéreztem, a húzást, ahogyan a vérmacska hirtelen felébredt bennem, Darius macskája az enyémet hívta. Felkaptam a fejemet, s az ajtóra pillantottam, aminek már nyomódott is be. Jaj ne... komolyan nem örültem most neki, kicsit sem voltam rá felkészülve. Nem éreztem magamat eléggé toppon ahhoz, hogy megfelelően kezeljem a saját érzéseimet és, hogy őt magát. De már mindegy volt, belépett s nekem eszem ágában sem volt elárulni, hogy mennyire nem számítottam ma rá.
Pillantásom végigsiklott szikár testén, nyilván Darciával volt, mert csak akkor látom öltönybe. Kár, pedig igazán jól áll neki.
A pulzusom megugrik, ahogyan kimondja a nevemet, s megindul felém.
- Darius...- Suttogom, az én hangomban is hallatszik a macskám, ez az a hangszín, amit az alakváltók csak akkor vesznek elő, ha egymás között vannak. De az én macskám nem morog és nem vicsorog, lekushad, a hangomban magas hangú, halk, és rövid üdvözlő morranása vegyül.
Mire Darius a vizsgáló asztalhoz ért, már felálltam, közelebb léptem hozzá, hogy testünk szinte egymáshoz ért, s oldalra billentve a fejemet felajánlottam neki a nyakamat. A pulzusom még egyet ugrott, nem, nem azért mert féltem attól, hogy bántani fog, hiszen nem volt rá oka. Sokkal inkább a közelsége miatt, megéreztem jellegzetes illatát, s hevesen dobogott a szívem, ahogyan közelebb hajolt a nyakamhoz ajkát az ütőeremhez simítva. Majd pofámat az övének dörgöltem, ahogyan a macskám is üdvözölte az övét a megszokott módon. Aztán hátrébb léptem, komolyan küzdve azzal, hogy megfékezzem hevesen verdeső szívemet.
Munka... megkönnyebbülök, hogy valami olyasmi lesz a téma amire koncentrálhatok. A munka mindig is segített, magam sem tudom miért valahogy átvedlek egy másik emberré, minden elhomályosul amellett, hogy orvos vagyok, és a betegek a legfontosabbak. Az előbb elrakott aktához lépek, kiveszem s Darius elé rakom, kinyitva.
- Körülbelül egy órája hozták be, ha jól vettem ki, akkor a város határán túlról. -Kivettem a röntgent, direkt nem számítógépen tartottam az ilyen adatokat, nagyobb volt az esélye, hogy valaki feltöri a számítógépes rendszert, mint annak, hogy betör ide. Főként mert a hely titkos volt.
Felmutattam a fény felé, az egyik röntgen leletet a sok közül. A legkomolyabbat.
- Volt egy pár sérülése, de a kezét szerencsére ügyesen sínbe rakták, így jól forrt össze. A lábát azonban ismét el kellett törni, hogy normálisan sínbe lehessen rakni: Ezek voltak a legkomolyabb sérülései, a többi karcolás ezekhez képest.-Leraktam a röntgent, s Dariusra pillantottam.
- Nem tudom, hogy mi történt, nem igen volt alkalmam megkérdezni. Jelenleg gyógyító kómában van, úgy tippelem, hogy holnap fog felébredni és kutya baja sem lesz.- Darius felé fordultam nyitva hagyva a mappát, ha esetleg a benne lévő leleteket meg akarná nézni, habár csupa orvosi szakzsargon meg leletek, semmi használható ah az ember nem tudja, hogy mit keressen.
- De felakartalak hívni miatta, ezért nem kellett volna idefáradnod.- Ráncolom enyhén össze a szemöldökömet.*

Hozzászólások száma : 79 Join date : 2014. Jul. 12.

Új falka, új város. Ki kell jelölni a területeket újfent, újakat szerezni, befolyással bírni olyan helyeken ahol eddig nem volt a mi fajtánknak, kapcsolatokat kell építenünk, és persze be kell törni az új falkát, azokat, akik már összeszoktak, megtanítani nekik, mik a határok, mennyiben változtak a törvények. Az előző vezért csak a versenyzésre épített, semmi többre, én ennél többet akarok kihozni a macskáimból, és vannak dolgok, amiket nem tűrök el. A mostani esetről is tudni akarok, és annak fejében fogok dönteni a segítségről vagy a büntetésről. Én nem olyan vagyok, mint az elődöm, nem hanyagolom el őket, aki áthágja, a szabályaim kemény megtorlásban részesül. Ráadásul nem szeretem, ha egy fontos ügy intézése közben kell eljönnöm, mert valamelyikük esztelen volt. Ám előre nem kellene ítéletet hoznom, lehet az én kis macskám éppen ártatlan. De ez rövidesen kiderül, amint lesz alkalmam Seraval beszélnem.
Ó, igen a kis Seraphina. Kezdettől fogva az előző falkám tagja, korábban is felfigyeltem már rá, igazán vonzó nő, de eddig nem foglalkoztam vele különösebben, vannak nekem is elveim, és eddig az orvost nem hívtam az ágyamba, ámbár, lehet, ezen változtatni fogok, ha ő lesz a Nimir-Ram. Ez azonban még a jövő zenéje.
Belépek a klinika ajtaján, amit behúzok magam után, hogy senki illetéktelen ne surranhasson be, majd elindulok a folyosón, hogy belépjek abba a részbe ahol Sera vár. Már korábban megküldöm felé a macskám, hogy tudja megérkeztem, és szólítom őt magamhoz. Könnyed léptekkel nyitok be a következő ajtón is, ahol meglátom falkánk orvosát. Szólítom őt, és cserébe ő is kimondja a nevemet, hallom benne a nősténypárduc hangját, ami messze áll a fenyegető morgástól. Ó, de még milyen messzire az a nőstény, is mint néhány másik örömmel kínálkozna fel az én bestiámnak, és ez most sincsen így. Ahogy oda lépek, hogy fogadjam, üdvözletét úgy üdvözli az övé az én leopárdomat. Nyakára hajolok, majd az ütőere mentén húzom végig az orromat, igen, érzem ahogy a bőre alatt lüktet az ér, ahogy gyorsul a pulzusa és egyre hevesebben ver a szíve, és azt is, hogy csak egy mozdulat lenen, megölnöm őt, csak ki kell nyitnom a szám, és agyarakká változtatnom a fogaim, hogy utána összezárjak a finom bőrön, és feltépjem a torkát kitépve az ütőeret, hogy vérében fürödhessek. Alaptermészetem része az erőszak, a gyilkolás, kegyetlennek születtem, és gyilkosnak. Az én népem sosem a kegyelméről volt híres, és ez az amit nem ölt ki belőlem az idő, Darcia sem a szelíd természetem miatt választott maga mellé. Leopárdom is fogadja az üdvözlést, viszonozza a pofadörgölést, kifejezetten kedveli Sera bestiáját. Mind a ketten szeretjük kínozni ezt a nőstényt, tudjuk, hogy vágynak ránk, és mi nem adjuk meg nekik, amit akarnak. Arcomnak dörgöli az arcát, és én ezt fogadom, füle mellett finoman megharapom a bőrét, majd elengedem őt, és az állát fogom meg, majd magam felé fordítom, és mélyen a szemeibe fúrom a magaméit. Alsó ajkán húzom végig hüvelykujjam. Szándékosan teszem ezt vele.
- Folytasd! – Közben elveszem a röntgen képet és megnézem magamnak, az azon látható sebesüléseket. Elég komolynak tűnik a törés amit a fiatal egyedünk elszenvedett, már nem kölyök, így mentor sincsen mellette, azonban csak szubmisszív, így mi a fenét keresett egyedül kint éjjel?
- Ide rendelek négy leopárdot az erősebbek közül, nekem most nincs időm mellé feküdni és gyógyítani. – Vérállatok vagyunk, mágiánk van, és ez segít a gyógyulásban, különösen, ha a falka erős tagjai velünk vannak, persze a legnagyobb erőt én képviselem, és képes vagyok megosztani ezt másokkal, nagyban felgyorsíthatom a fiú gyógyulásának folyamatát, ám most más dolgok vannak terítéken, így hívást kezdeményezek. Négy leopárdot rendelek ide, hogy segítsenek a fiúnak a gyógyulásban.
- Csak akartál, de nem tetted meg Sera…- nézek bele a szemeibe, és újra, szorosan előtte állok, hogy fel kelljen rám nézni, és, hogy szinte összesimuljunk. – Ami hatalmas nagy hiba, hogy halogattad, ó, Sera, az ember azt gondolná, ennél rutinosabb vagy….- mondom neki, ahogy lehajolok hozzá, hogy a szám szinte súrolják az ajkait. – Pedig új Nimir-Rat keresek magamnak, benned megvan az erő, és hiszem, ha magamhoz veszlek meg fogsz felelni, de ez a kis feledékenységed, kissé megkérdőjelez, talán tévedek veled kapcsolatban? – Kérdezem tőle, hangom sima és halk, szinte selymes, ahogy a bestiám doromboló hangja belevegyül. Bestiám a metafizikai térben ott ül az övével szemben, és figyel, minden egyes apró rezdülést szemmel tart.

Hozzászólások száma : 104 Join date : 2014. Jul. 13.

"Úgy kell vágyni néha, mint egy falat kenyérre. Ilyenkor másnak nincs is értelme, csak önmagában a vágyásnak. A tárgy mellékes, az idő begörbül, a Végzet az ablakpárkányon könyököl és elhalványul, a hajszálrepedések csigavonalakká rendeződnek a falon, és akkor semmit, de semmit nem lehet, sőt nem szabad csinálni. A cselekvés a legdurvább megsértése a vágynak."
"

[Only admins are allowed to see this image]
Tudom, hogy jön, s látogatása felkészületlenül ér. Éppen ezért azonnal felébreszt. Az agyam fogaskerekei azonnal működésbe lépnek, és különböző kérdésekkel bombázzák az idegeimet, minden idegszálam készenlétbe vágja magát felkészülve, szinte mindenre. Hogy félem? Nem... Hogy tartok tőle? Nos, igen, de azt hiszem jogosan, és ez is az okosabb. Az előző falkavezér nem igen foglalkozott a macskáival, inkább csak élvezte a hatalmát ami megadatott neki. Számomra nem volt nehéz felismerni, hogy az új vezérrel ez a helyzet megváltozott. Én ennek örülök, hiszen még is csak az egy vezér dolga, hogy vigyázzon a sajátjaira és kordában tartsa őket. Nem? Viszont vannak akiknek ez nehezen jut el a tudatáig.
A leopárdom örömmel üdvözli, és kétségtelen, hogy én is. Halkan dorombolva dörgölőzik oda, mint egy valódi macska, véleményem szerint azért egy kicsit túl nagy áhítattal. De ő a macska, az állat, az ösztön és én vagyok a visszafogó tényező. Általában legalábbis, de úgy ahogyan a saját érzéseimet Darius közelében őt sem tudom megfelelően kontrollálni. Alhasam finoman összerándul, ahogyan a nyakamba csíp, nem számítok rá, hirtelen szívom vissza a levegőt éles szisszenő hangot kiadva. Nem azért mert fájt, oh egy kicsit sem.
Előszedtem a mappát, elé terítve, s hagytam, hogy maga felé fordítsa az államat miközben belekezdtem a mondandóba.
Érintése az ajkamon, s pillantása azonban kizökkentett, elakadtam...Orvosból ismét átvedlettem nőbe arra a röpke pillanatra, a gyomrom szinte fájdalmasan liftezett egyet. Megköszörültem a torkom, hogy folytatni tudjam, miközben gondolatban szidtam magam amiért ilyen apróság elveheti az eszemet...
A mondandója végén bólintok.
-Rendben, majd szólok a váltásnak, hogy engedje be őket az elfekvőbe.- Azt a részt mindig zárva tartottuk oda csak engedéllyel lehetett belépni, hiszen az ember sosem tudhatja.
Négy gyors rövid telefon, s már útban is van a négy delikvens, én meg közben elrendezem a papírokat, vissza a helyükre. Csak akkor pillantok vissza mikor Darius ismét rám figyel. Pontosabban szorosan előttem áll.
Már a mondat első felétől megugrik a pulzusom, vagy attól, ahogyan szinte már fenyegetően megállt előttem. Felpillantottam rá, idegesen megnyalva az ajkamat. A bestiám farka idegesen rándult jobbra s balra, ahogyan feszülten várta a fejleményeket. Én is hasonlóképpen éreztem magamat.
Légzéseim kapkodóvá válik, ahogyan lehajol, s kedvem támad hátrébb lépni, egy lábamat hátrébb is csúsztatom, ráhelyezve a testsúlyt. De útközben meggondolom magamat, s inkább maradok...
- Nem...- Suttogom, hiszen minek kiabálnék ha szája fél centire van az enyémtől, vagy talán még annyira sem. Ajkaim az övét súrolják, ahogyan beszélek.
- Sajnálom, hogy csalódást okoztam. Fel kellett volna, hogy hívjalak azonnal...legközelebb nem fordul elő.- Hangom pattogóvá vált, idegessé, talán magasabbá is, mint amilyen valójában. Ugyan akkor élesen érzékeltem szilárd testéből áradó meleget, ahogyan azt is, hogy ajkait csak néhány milliméter választja el az enyéimtől.
A metafizikai térben a macskám mindeközben lesunyt fejjel húzódott közelebb fejét a másik kulcscsontjának s oldalt a lapockájának és lábának dörgölte. Tudta s érzékelte a lehetőséget, hogy akarva helyet adott a másiknak arra, hogy felülről a nyakába kapjon, de reménykedett benne, hogy ez nem fog megtörténni. Elvégre erről szól a kapcsolat egy vezérrel, az ember felkínálja neki az érzékeny részeket, megadva magát és reménykedik benne, hogy az nem él vissza a helyzetével...
Hallottam a saját gyors, s felületes lélegzetvételeimet, ahogyan azt is, hogy a vérem száguldozik az ereimbe, mert a szívem nagyobb sebességre kapcsolt.
Most talán el kellett volna kezdenem valami kampány szöveget, hogy miért vagyok jó a pozícióra. De magam sem tudtam a miérteket, és azt sem, hogy én mennyire akarnám ezt. Akkor többet kéne vele lennem, többször elviselnem, ezt kínzást amiben mindig részesít. Egy Nimir-Ra elméletben egyen jogú a Nimir-Rajal... vajon ő ezt hagyná? Nos, nem hiszem. Akkor meg?
- Miért van neked szükséged egy Nimir-rara?- Kérdeztem halkan, suttogva. Egyedül is nagyon jól elvezette a falkát, felemelni valakit ebbe a pozícióba... hát nem is tudom. A hatalom a legtöbb embert elvakítja és utálnak osztozni rajta. Sajnos a két vezér mindig vetélkedik egymással, hiszen egyik a másik felébe akar kerekedni.*

Hozzászólások száma : 79 Join date : 2014. Jul. 12.

- 10 percen belül ideérnek. – Tájékoztatom, hogy a váltásnak nem kell szólnia. A falka számára már egyértelművé tettem, nincs lazsálás, ha parancsolok, jönnek, ha nem jönnek büntetek, én nem az elődöm vagyok, aki csak a versenynek él és semmi másnak.
Elé állok, magamra vonatom a figyelmét és játszadozom vele, igen, megteszem, mert megtehetem és mert élvezem, hogy azt teszek vele amit akar, s ő megremeg érintésemtől, hangomtól harapásomtól. Tudom, hogy akar, hogy vágyik rám, tudom, hogy számtalanszor elképzelt maga mellett, hogy mikor a sebeim látja el, és nem figyelek rá, ő engem néz. Hogy bölcs döntés-e őt emelni ki az alfanőstények közül magam mellé egy báb Nimir-Ranak? Igen tökéletesen az, hiszen issza szavaim, megteszi amit akarok, függ tőlem, akar engem, meg akar nekem felelni, és ezt ki tudom használni ellene és ki is fogom, hogy a céljaimat valósítsa meg.
800 éves vagyok, kegyetlen, könyörtelen, szadista és érzékeletlen, nem tudok szeretni. Ha szeretz az csak meggyengít, és hibázásra ösztönöz, lásd Serat, szeret, vágyódik, és vágyik, sóvárog utánam, és úgy simul a tenyerembe, mint egy kölyök macska. A hatalmamban van, azt teszek vele amit akarok, hát ezért kellene szeretni, hogy valaki aki hatalmasabb nálad, a játékszerének tekintsen?
- Menekülsz előlem Sera? – Kérdezek rá, ahogy hátrább lépne, de végül marad, csak az egyik lábát csúsztatta maga mögé. Hatalmam elzárom előle, nem engedem rá azt a forró energiát ami bennem lüktet és kavarog, nem most nem akarom bántani, kell nekem hogy levegyen némi terhet a vállaimról, az elődöm Nimir-Raja, az életével játszik, nincs több lehetősége, a halál vár rá, amennyiben nem hajt fejet az akaratunk előtt az enyém és Darcia akarat előtt. Ha nem hódol be, végzek vele, is mint Gabriellel. A falka már döntött, egytől egyig fejet hajtottak előttem, és hatalmam előtt, a vonakodók többsége ellen elég volt a hatalmam szabadon eresztése, és kitépni belőlük állati oldalukat, hogy kínok között váltsanak alakot. Én nem egy plüss macska vagyok.
Leopárdom, a másik bundájába szagol bele, és kitátja a pofáját, megnyalja agyarait, és a nőstény nyakán zárja össze az állkapcsát, nem okoz különösen nagyobb fájdalmat, de nem is hagyja a másikat érintetlenül. Csupán egyértelműen érezteti dominanciáját, azután megnyalja a bundát, amit megharapott, és elheveredik bestiám a földön, nyugodtan fekszik, és így figyeli a nőstényt. Immáron nyugodt és elégedett.
- A válaszom egyszerű, kiscicám…- simogatom meg a lüktető eret a nyakán és magamhoz vonom, hogy teljes testtel simuljon hozzám, kezemben az álla, majd a tenyerem a nyakára csúszik, és az ütőerén nyugtatom az ujjaim, innen csak egy mozdulat lenne kitépni a torkát.
- Kell valaki, aki alfanőstény, akinek kapcsolata van a falkával és ápolja a cicuskák lelkivilágát, kell nekik egy anya….Te pedig alkalmas vagy erre, alfa nőstény, saját erődből, megvan a hatalmad arra, hogy ha nem vagyok itt védelmedbe vedd őket, és segíts nekik ha bajba jutnak. Nekem nincs időm a törékeny kis lelküket ápolni. – Szemeibe fúrom a magamét és figyelem Sera-t, ahogy beszélek hozzá. – Felelősséget adok a kezedbe, lehetőséget, hogy jobban törődje a tieiddel… - Halkan beszélek, hangom halk akár egy sóhajtás, és mellé bestiám hangja vegyül, halk doromboló morgással, leopárdom kedveli Sera nőstényét, nem csoda, hogy maga mellé invitálta, és ha a nőstény oda feküdt, akkor mellé húzódva összegömbölyödött aludni az enyém is. Szerinte, Sera igen is jó választás lesz a posztra, mielőtt valaki olyan jönne, aki erővel vívná ki magának a posztot és meg kellene ölnöm.

Hozzászólások száma : 104 Join date : 2014. Jul. 13.

"A vágy pokoli dolgokat tud művelni az ember memóriájával. És erkölcseivel. És a józan paraszti eszével...Ha még úgy sóvárog is egy nő, hogy oda adhassa magát, ha még oly sürgős is neki a dolog, akkor is keres valamilyen ürügyet."

[Only admins are allowed to see this image]
Bólintottam, remek akkor én fogadhatom őket, és ha késnek akkor én is kések majd a munkahelyemről. Isteni, komolyan mondom isteni... De nem teszem szóvá, még van elég időm, bőven lesz alkalmam kiakadni az ide érkezőkre ha késnek. És okosabbnak is tűnt nem Dariussal vitatkozni ezzel kapcsolatban.
Könnyedén magára tudta vonni a figyelmemet, főként mert nem is vesztette el sosem teljesen. Fél szememet rajta tartottam, ahogyan telefonált.
Túl közel volt ahhoz, hogy közömbösen viselkedjek, minél nagyobb volt köztünk a távolság annál könnyebbnek tűnt a józan eszemet is megtartani. Ez nem más, mint kémia, talán csak az én részemről. Rengetegszer voltam már szerelmes, volt olyan férfi az életemben akinek az eszébe szerettem bele és volt akinek a testébe, igen rengeteg férfi fordult már meg az életemben, de még egyszer sem változtam vissza nyáladzó kis csitrivé, egyik közelében sem... Ez kiábrándító volt, de leginkább magamban veszítettem el ilyenkor mindig egy kicsit a hitemet.
Kérdésére nem tudok hirtelen válaszolni? Nem? Igen?... Mind a kettő helyes lenne s még is helytelen. Igen, az egyik énem legszívesebben elrohant volna, jó messzire mondjuk a világ másik végére, hogy visszaszerezzem a józan eszemet. A másik felem azonban hozzáakart simulni, dorombolva, mint ahogyan a macskám dörgölőzött az övének.
- Magam sem tudom...-Ő bűntudat nélkül, dorombolva dörgölőzött a másiknak, félig bocsánat kérően amiért nem szóltunk a sérült fajtásról, részben hízelegve. Macska volt, nem esett nehezére az ilyesfajta megnyilvánulás. Számított a harapásra, pontosan tudatában volt, hogy a másiknak milyen könnyű célpontot jelent így, de bízott a másik macskában, vagy vállalta a kockázatot. Lejjebb sunyta a fejét, ahogyan megérezte a tépőfogakat, majd halkan dorombolva dörgölőzött a másikhoz mikor amaz elengedte, s mellé heveredett.
Én cseppet sem éreztem magamat olyan felhőtlennek, mint ő. De hát hiába ő volt az ösztön lény. A részem, de még sem én magam, ő egy állat, akinek nincsenek problémái azzal, hogy a másik vajon milyen hátsó szándékkal közeledik hozzá. Nekem vannak, és általában én fogom vissza, az elmémmel, a gondolataimmal. De most hagytam, hagy élvezkedjen egy kicsit.Érzékelt engem, ahogyan én is őt,de mivel nem volt veszély, nem foglalkozott zavarodott érzéseimmel, vagy a szívem heves lüktetésével, legalábbis egyenlőre.
Apró mozdulatokkal irányított én meg hagytam, élveztem a bőrének simítását a nyakamon, hagytam, hogy közelebb vonjon. Sóvárgó pillantásomat fölösleges lett volna elrejteni, hiszen ő is tudta s én is, hogy mi a helyzet. Ezért csinálta most ezt, tisztában volt vele, hogy engem könnyedén irányíthat, már csak a vágyam által is. Na igen, szánalmas...
Élénken érzékeltem, hogy kemény, szikár teste az enyémnek simul. Ajkai pár centire mozogtak az enyémtől, és képtelen voltam jeges szemein kívül másra is koncentrálni. Azt hiszem, még anyámat is eltudta volna adatni velem... Na jó azt azért nem!
Hiszen azért hallok, bár a szívem lüktet és kapkodva szívom magamba az életető oxigént. Nemet mondanék, volna kérdésem, igen visszakoznék, mert nem biztos, hogy akarok én mások lelki bajáért felelni így is rohadt sokat dolgozom. De ismer, pont eléggé ahhoz, hogy tudja az utolsó mondattal meg fog...
- Jó, eleget szórakoztál!- Csattanok, talán kissé élesebben, mint szeretnék, s egy időben tolom el magamtól és lépek hátra, ha hagyja. Most nem mint macska, hanem, mint nő toltam el, s reméltem érzékeli a különbséget. Szükségem volt egy kis levegőre, a macskám nyugodtan heverészett a másiknak simulva, s halkan dorombolt. Még mindig nem érezte, hogy fel kéne kiváltságos kis helyéről kelnie.
Hátat fordítok neki, s igyekszem a kellemes s egyben kellemetlen görcsöt feloldani a hasamban. Mind ketten tudtuk, hogy mire megy ki a játék. A kezeim közé vettem a kávét, s visszafordultam felé, jobb volt, hogy van köztünk valami. Még ha csak egy bögre is, talán amiatt amit jelentett, a kávémba kortyoltam, miközben Dariust néztem.
-Neked nem kell Nimir-Ra, egy báb kell, akit a falka Nimir-Ranak szólíthat. Akiről azt gondolják, hogy majd megvédi az érdekeiket, egy báb, egy gondolat, csak egy eszköz amivel megkönnyíted, hogy mindenki engedelmes és hűséges legyen...- Na igen, lehet, hogy mögötte nyolcszáz valahány év tapasztalat van. Mögöttem meg jó sok év orvosi. A munkám megköveteli a logikát, hiszen fel kell mérnem a beteg állapotát, és a meglévő eredményeket és adatokat figyelembe véve, kell eldöntenem, hogy milyen gyógymódot fogok alkalmazni. Logika, puszta logika az egész. Na jó van benne egy kis megérzés is, az kell hozzá. És én egy remek választás voltam ilyen szempontból, értettem. Orvos vagyok, egy olyan ember akit a falka minden tagja tisztel, már csak a szakmám miatt is, meggondolják kétszer, hogy kihívjanak-e, erős vagyok. Teljesen uraltam a bestiámat, alfa vagyok. Ez olyan, mint a kutyáknál, ők is megérzik egymáson, hogy ki a domináns és ki a szub, így viszonyulnak egymáshoz, mi is.
És persze nem utolsó sorban vágytam rá, akartam a hatalmát, elég okos voltam ahhoz, hogy ne kérdőjelezzek meg egy több száz éves leopárdot, aki ráadásul egy vámpír halandó szolgája. Tehát lojális vagyok, és ezt ő pontosan tudta.
- Mond, komolyan érdekel, hogy elvállalom-e vagy csak formalitás?- Billentettem oldalra a fejemet, Dariust nézve.
Ismét a kávémba kortyoltam s megfordulva letettem az asztalra. Kellett pár mély lélegzetet vennem mielőtt megfordulok, még mindig nem teljesen szedtem össze magam. Kellett valami remek kifogás, hogy eltudjak innen menni. Ha itt maradok esélyt adok arra, hogy tovább kínozzon. Az asztalnak támaszkodtam fél kézzel, még mindig háttal neki, miközben az agyam vészesen kattogott valami kifogáson. A leopárdom nyújtózkodva kelt fel abbahagyva a dorombolást, megérezte a dilemmámat.*

Hozzászólások száma : 79 Join date : 2014. Jul. 12.

A telefonban utasítást adtam a leopárdjaimnak, hogy haladéktalanul jöjjenek, a késést nem fogom tolerálni, ha a társuk meghal, rajtuk verem le, hogy nem rétek ide időben. Nekem más dolgom van ami nem engedi, hogy hosszabb időt tölthessek itt, vissza kell térnem rövidesen a vámpírom mellé. Az bő világukban vannak bizonyos presztízs dolgok, amik nélkül nem állhatnak ki mások elé, és én ilyen presztízs személy vagyok Darcianak. Az erőnk amúgy is sokkal nagyobb, ha egymás közelében vagyunk. Én pedig nagyon is szeretem a hatalmamat. Ráadás, hogy az a kötelék sokkal erősebb mint a friss falka.
Sera válaszát türelmesen kivárom, és csak egy cseppet szaladnak fel a szemöldökeim, ahogy meghallom mit is ad nekem mint választ, de várok még egy keveset látom tépelődését, hát hagyok neki egy kis időt gondolkozni, egyelőre még nem sietek, de hamarosa távozni fogok. Mindeközben a bennem élő macska, elheveredett a nőstény mellett és hatalmas puha mancsával nyúlt a kisebb termetű nőstény irányába, hogy megpiszkálja kicsit. Leopárdom, nem kis termetű, ahogy én sem vagyok apró eresztés, magas és vékony vagyok, de bőven van bennem erő. Macskám, elnyúlik, ahogy a nőstény mellé fekszik, és hatalmasat ásít, rózsaszín nyelve szinte világít a fehér pofában, majd egész egyszerűen félig a nőstényre telepedik, és ő szundikálásba fog, teljes nyugalommal van el, nem nagyon izgatja semmi sem.
Én is nyugodt vagyok, még, de ez ki tudja meddig tart, ha Sera továbbra is bizonytalan akkor, nem fogom törni magam, hogy elfogadja amit ajánlok neki, egész egyszerűen itt hagyom, és talán megússza büntetés nélkül.
Játszom vele és az érzéseivel, ahogyan a macska játszik az egérrel, elkapom őt és elengedem, majd újra és újra, mindig ezt teszem, mióta ismerem, könnyedén viszem bele a táncba, és ő beleomlik a karjaimba, és rongybabaként hagyja, hogy tegyek vele amit akarok, de van amit eddig nem adtam meg neki. Az elrontotta volna a kellemes kis játékomat, ahogyan a mostani kis reakciója is ezt teszi, eltol magától, felcsattan, amire morgás a válaszom. Érzem, értem én, hogy nő ként teszi, de ő vajon érti-e, hogy ez nem változtat, azon ki is vagyok én magam?
- Kicsi Seram…- kezdek bele halk hangon, ami alig több egy suttogásnál, és felé lépek, kávét, és a falhoz hátráltatom, nem engedek neki utat, itt én vagyok az úr. Egy hajtincse után nyúlok, amit a kezembe veszek, és megszagolok, majd felemelem a fejem és folytatom. – Pontosan, átlátod a helyzetedet, de tévedsz, egy báb nem fogja őket pátyolgatni, csak állni ott, nekem viszont az kell, hogy pátyolgasd is őket. – Szólalok meg, miközben a falnak szorítom őt, és hagyom, hogy mindez ne a hatalmammal, hanem a testemmel történjen. – Itt nincs formalitás, vagy te vagy senki… - Szólalok meg nyersen. – Nekem te kellesz erre a posztra, és csak rajtad áll, elfogadod-e, vagy elutasítasz, de…- ekkor már a nyakán a kezem, mutató ujjammal emelem meg az állát és nézek bele a szemeibe. – Engem nem szokás visszautasítani… - szólalok meg, ahogy lehajolok hozzá. A hangomban benne a fenyegetés, hogy nem fogom annyiban hagyni, ha elutasít, kell egy Nimir-Ra aki lojális hozzám, és teszi amit kell, és nem fog ellenem fordulni, és Sera erre a legalkalmasabb a vágyával, amit irántam érez, és most ezt táplálom a következő tetteimmel, lehajolok, és megcsókolom, igazán és hosszan, nem, nem mű és filmes módon, hanem ahogyan azt egy férfi teszi az érte epekedő nővel.

Hozzászólások száma : 104 Join date : 2014. Jul. 13.

"Mit remélsz, szegény, meztelen rabszolga, mikor a kéj szöges ostora csattog a hátadon?"

[Only admins are allowed to see this image]
*Nem aggódom a kis leopárdért, ellenben Darius, ugyanis idecsődít néhány embert a falkából. Igazság szerint erre semmi szükség, magától is könnyedén meggyógyulna, nem halálosak a sebesülései. Csak így gyorsabban fel fog épülni, de nem kérdőjelezem meg. Nekem aztán teljesen mindegy, hogy itt lesz-e néhány leopárd vagy sem.
Nem is a pozíció ellen vannak kifogásaim elvégre, sosem volt ellenemre a hatalom, szeretek irányítani és szeretem ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan akarom. Magával a móddal, annak tudatában, hogy ez mivel járna, hogy csak névleges lenne. A képletes hatalom sosem vonzott, az igazi annál inkább. Mindig is szerettem volna a falka élén állni... Habár egyenrangú félként, de mit is gondoltam? Fogalmam sincsen, hogy ezt hogyan akartam elérni főleg úgy, hogy mostmár Darius a vezér.
Macskám halk s elégedett dorombolásba fog , ahogyan a másik hozzá fekszik. Habár közel sem olyan nyugodt, ahogyan a hím. Farka néha izgatottan rándul egyik, majd másik irányba, és a fülét hegyezi. Habár a szemei csukva vannak, mintha csak aludna. De figyel, legfőképpen rám, hiszen eltolom magamtól Dariust. Így egy tönkre téve a kis játékát. Amit szégyen szemre én magam sem unok, hiszen élvezem apró érintéseit, s a közelségét. Sosem tudok ellenállni neki, s elgyengülök ha ennyire közel van hozzám. Egy pillanatnyi levegő azonban nem elég, hogy összeszedjem magam, ahogyan halkan kiejti a nevemet felé fordulok, s pulzusom hirtelen megugrik ahogyan megindul felém. Kávém az asztalon landol, s ösztönösen is a fal felé kezdek hátrálni, míg hátam teljesen neki nem simul. Mintha bele tudnék épülni, sajnos nincs olyan szupererőm amivel egy falon át lehetne hatolni, így ott ragadok a jéhideg fal és forró teste között. Éles és pontos kontraszt ez, összhangban az érzéseimmel.
Lélegzetvételeim hangosak és gyorsak, szinte megsüketülök tőle, de ismervén az emberi szerevezet sajátosságait. Tudom, hogy csak én érzékelem így valóban felületesek és gyorsak, de kicsit sem hangosak.
Hallom amit mond, fel is fogom, de figyelmemet még is jobban élvezi a keze mely a nyakamra siklik, ajkaim enyhén elnyílnak, s engedelmesen feljebb billentem a fejemet, ahogyan megérzem ujját az állam alatt.
Érzem én a fenyegetést a hangjában, tudom, hogy nem fogom visszautasítani, nem tehetem meg, és ilyen helyzetben nem is bírnám meg tenni. Azt hiszem most bármit kérhetne szinte igent mondanék. A kíváncsiságom azonban nem tudom elnyomni.
- És mi van ha azt mondom, hogy nem?- Kérdeztem rekedtesen, bár a hangsúlyomból kiérezhette, akárhogy is igyekeztem, hogy ez nem igazi opció.
Pillantásom az ajkára siklik, ahogyan közelebb hajol, most pilláim lecsukódnak. Magam sem tudom, hogy mióta vágyom már arra, hogy megcsókoljon, s valahogy hihetetlen tűnik, hogy ez meg is történik. Azt hiszem, hogy a sorsom a falkában két féle lehet, vagy elviselem az örökös kötélhúzását, aminek a végén mindig elengedi azt az átkozott kötelet, és mindig nagyon fájdalmas a puffanás, vagy megtanulok kiábrándulni belőle.
Halk nyögés hagyja el az ajkaimat, ahogyan visszacsókolok, s testem egészen hozzásimul. Macskám egy hangos szusszanást hallatva ereszt le, s engedi el magát, az eddigi láthatatlan görcs, amit én tápláltam elszállt belőle.
Úgy éreztem, hogy a szívem most fog kiszakadni a mellkasomból, s a gyomrom jólesően összerándult. Ujjaim a mellkasáról felsiklottak a hajába, hogy a dús tincsekben elvesszenek.A markában voltam, tudtam és ő is, főleg ezek után.
- És mi lesz Angelinaval?-Kérdeztem , ahogyan ajkaink elváltak egymástól. Nem akartam, hogy baja legyen, elvégre körülbelül ezer éve ismerem már, kissé makacs, de egyébként rendes lány...*

Hozzászólások száma : 79 Join date : 2014. Jul. 12.

Leopárdom teljesen nyugodt, ahogyan én magam is az vagyok, semmi izgatottság, düh vagy harag nincs bennünk, mi annál sokkal jobban uraljuk a vonásainkat és az érzéseinket. Volt kitől megtanulnunk, a tökéletes mozdulatlanságot, és a tökéletes póker arcot, ami nem árul el semmit sem az érzelmeinkről. Amit akartam, azt elmondtam Seranak, hogy legyen azzal tisztában mit is akarok tőle, és miért cserébe. Névleges a hatalma, igen az, itt én irányítok és az én döntéseim számítanak, azonban nem óhajtok foglalkozni apró cseprő dolgokkal. Olyanokkal, amihez egy női lélek rezdülései kellenek, és nem olyanoké, mint én is vagyok. Sera erre tökéletese lesz, megvan benne minden, ami kell ehhez a poszthoz és nem kell harcolnia megvédenie őket, arra itt vagyok én.
- te is tudod, mi következik akkor, ha engem visszautasítasz, kicsi Seram…- Szólalok meg halkan, ahogy egyre közelebb hajolok hozzá. Elsőnek csak játszom vele, ajkam súrolja az övé, majd elhúzódnék tőle, mintha megint csak elengedném azt a bizonyos kötelet, hogy utána hirtelen csókolhassam meg. Határozott és követelőző, ahogy én teszem. Közben, hogy fokozzam a dolgot, testem az övének préselődik, és hagyom, hogy valamennyi rá zúduljon az én forró és kavargó energiáimból, amit most nem zárok el teljesen, ha akarom, meg tudom azt tenni, hogy olyan legyek, mint egy rendes ember, ne borzoljam senki érzékeit a belőlem áramló forró energiával.
Érzem, ahogy a kezei a mellkasomnak, fezsülnek, az ingen át is érzem érintésének melegét, vibráló energiáit, amit kiváltok belőle jelenlegi tettemmel. Játszom vele, még most is, éhezőnek egy falat kenyér a csókom, és az, ahogy magamhoz vonom, hogy érezzem az egész testét és ő is az enyémet. Ő a hajamba túr, én a derekát fogom át, és vonom őt magamhoz még közelebb, hogy a nyakára térhessek át, és nyelvemmel és fogaimmal érinthessem a finom bőrt, mikor elhangzik a kérdése.
- Hőn imádott bátyja után küldöm. – Jelentem ki Seranak, hogy Angelina sorsa megpecsételődött, egy az, hogy nem hódolt be nekem a lány, kettő, megvan helyére a magam Nimir-Ra-ja, aki úgy tesz, majd ami számomra lesz előnyös, és nem ellenem fog ténykedni. Sera mellettem fog állni és nem dacolni velem, tudom mi a legnagyobb gyengéje, tudom, hogyan manipuláljam, elvégre most is azt teszem. Nyaka finombőrébe harapok bele, ahogy befejeztem neki a válaszomat, majd elhúzódom tőle, hogy a szemeibe nézhessek bele, de még mindig átfogom a derekát és szorosan vonom őt magamhoz.
- Az ő sorsa nem a te dolgod, Seram, neked a falkával kell foglalkoznod, a mi leopárdjainkkal, a rebellisek pedig megkapják a jussukat. – Jobb kezem hüvelykujjával simítok végig alsó ajkán, ahogy beszélek hozzá.

Hozzászólások száma : 104 Join date : 2014. Jul. 13.

"Mit remélsz, szegény, meztelen rabszolga, mikor a kéj szöges ostora csattog a hátadon?"

[Only admins are allowed to see this image]
Mindig olyan higgadt, hogy az lenyűgöző, még akkor is annak tűnik, ha az ember tudja, hogy belülről majd szét veti őt az ideg. És azt hiszem pont ettől olyan félelmetes. Nekem is remekül megy a póker arc, és a legmeredekebb szituációkban is higgadt tudok maradni... általában...
De az ő közelében mintha ez a képességem teljesen szerte foszlana, soha nem is létezne. Még szerencse, hogy csak vele viselkedem ennyire másképpen, tudhatja, hiszen már látott más falkatagokkal. Nem tudom, hogy ez zavarjon vagy éppen örüljek neki.
Pihegek, hallom a saját vérem zubogását a fülemben, ami akkor is elárulna ha nem működne a szaglása. Kívánom, kár is lenne tagadni.
- Jobb biztosra tudni a feltételezések helyett...- Suttogom vissza, de én nem a hatás kedvéért halkítom le a hangom, nem azért, hogy hassak rá, ahogyan ő teszi.
Tudja s én is, hogy képtelen vagyok neki nemet mondani, nem tehetem és nem is akarok. Pedig általában szeretem a kezemben tartani a gyeplőt, erős személyiség lévén, és könnyedén irányítok másokat, ha arra van szükség, a pasijaim nagy része rövid úton papucs státuszba avanzsált át, és még csak nem is akartam, hogy azzá váljanak. Talán ettől más ő, talán ezért vagyok érte ennyire oda...
Ajkaim elnyílnak, ahogyan megérzem az övéinek súrolását, nem hiszek benne, hogy meg fog csókolni, rengetegszer játszadoztunk már, s a végén sosem adta ezt meg nekem. Magam sem tudtam eddig eldönteni, hogy ezt a huzavonát én élvezem-e a pikantériája miatt, vagy csak szenvedek miatta.
Halk nyögés hagyja el az ajkamat, ahogyan követelőzően, szinte durván tapad a számra. A karjába simulok viszonozva a hevességét.
Egy pillanatig alig kapok levegőt, ahogyan energiája rám borul. Az erőnk valóban olyan, mint egy szeszélyes macska, de ha hagyjuk akkor egészen kellemes lehet a másikéban lubickolni.
Én hagyom, elengedem s élvezem, ahogyan végigrohan a bőrömön, keveredve, s előhívva az enyémet is.
Tudom, pontosan, hogy az ő részéről ez csak egy újabb eszköz, hogy még jobban körém fonja a hatalmát, de nem érdekelt, mert piszkosul élveztem.
Zihálva billentem meg a fejemet, hogy jobban a nyakamhoz férkőzhessen, miközben Angel sorsa felöl érdeklődöm.
- Neh...- Szakad fel belőlem, ahogyan lelki szemeim előtt megjelenik a meggyilkolt lány emlékképe. De szinte azonnal el is űzi, Darius finom harapása a nyakamon. Jólesően felszisszenek.
Fagyos íriszeibe nézek ahogyan kissé elhúzódik.
- De...- Kezdek bele erőtlenül, ezer meg egy érv tódul a fejembe, ami talán megvédhetné Angelinat a haláltól. Nem vagyok az erőszak híve, bár tudom, hogy néha arra is szükség van. Egy részünk állati, s a nagymacskák ebből értenek. Érintése kissé elvonja a figyelmemet.
- Nem üldözhetnéd csak simán el?- Persze megértem, hogy az előző vezért meg kellett ölnie, de Angelt, is? Szeretem azt a lányt ugyanis mindennek ellenére nagyon kedves, csak végtelenül makacs...

Hozzászólások száma : 79 Join date : 2014. Jul. 12.

Közel nyolcszáz év egy vámpír mellett, aki már akkor sem volt kispályás sokat formál az emberen. Ebben a világban nem tehetem meg, hogy elveszítem a fejem, és hagyom, hogy az ideg, a düh eluralkodjon rajtam. A másik előnye ennek, hogy félelmetesebbnek tűnök, veszélyesebbnek, úgy, hogy akkor is a halálos nyugalom vesz körül, mikor majd fel tudnék robbanni dühömben, és ha nem lenne, az önuralmam tajtékoznék a dühtől, és törnék, zúznék, pusztítanék magam körül. A vámpírok köreiben az első ilyen botlásért halál járna, és ezt igen korán megtanultam Darcianak hála, hogy vagy uralkodom az indulataimon, amik vannak és nem is kis számmal, vagy addig tartott hó párduc életem. 800 éves vagyok, vajon sikerült?
Sera mindig is a hatásom alatt állt, kezdettől fogva van valami a levegőben közötte és közöttem, amitől ő mindent elveszít, én pedig játszmába fogok vele szemben, kihozza a szadista énemet, hogy azt akarjam, szenvedjen miattam, magamhoz rántom, megsimogatom és eltaszítom, mint egy megunt játékszert. Érdekel, hogy ezt teszem vele? Persze, hiszen élvezem!
- Nyilván. – Szólalok meg ugyan olyan halk és suttogó hangon, mint korábban, ettől az én hangszínem még jobban elmélyül, és némi morgás is kerül belé. Ismerem Serat és a múltja egy részét is, láttam már férfiakat körülötte, olyanokat, akik verték a mellüket, hogy ők nagy kanok és a nő mellett ellaposodtak, és nyalták a lábnyomát. Én nem ez a kategória vagyok, sosem fogok úgy epekedni egy nő vagy bárki más után, hogy hasra vessem magam előtte és várjam, hogy keresztülsétáljon rajtam. Darcia se tudta ezt a hatást kiváltani belőlem, nem is fogja, mert abban a pillanatban pecsételődne meg a sorsom, és tudom jól, rövidesen a halál váltana velem cseppet sem érzéki csókot!
Megvan a technika, hogyan kell egy csókkal az őrületbe kergetni egy nőt aki epekedik érted, hogyan kell a végtelenségig fokozni ezt, és a legnagyobb kétségbeesés után megadni az enyhülést és a reményt, hogy még inkább a hatalmadban lehessen egy nő. Bőven volt időm ennek a kitanulására, és most itt helyben alkalmazom újra és újra Seran, de most másképp teszek, most megadok neki valamit, amire régóta vágyik, birtoklóan csókolom, hagyva, hogy a bennünk szunnyadó erő is részt vegyen ebben. Igen, valóban a Nimir-Ram, és nem, csak mert elérheti ezt önerőből, hanem mert az én hatalmam kapcsolódik az övével, leopárdjaink tudják egymást hívni, elég csak elsuttognom valahol a nevét és ő kilométerekről meg fog érezni engem a metafizikán keresztül. Nyakán haladok végig és közben adom meg számára a választ, vagyis a halálos ítéletet az elődjére.
- De..- szólalok meg és megharapom a bőrt, fogaim mélyesztem bele, hogy vörös nyomot hagyjak, az érzékeny és selymes bőrfelületen.
- A szilárd hatalomhoz az kell, hogy ne legyen több versenyző, takarítsd el azokat, akik előtted voltak a helyeden…- Szólalok meg, szemeibe fúrom a magamét és úgy nézek bele, mintha a lelke legmélyére leáshatnám magam a legsötétebb titkait kifürkészve. Állatok vagyunk egy részben. Egy másikban emberek, Sera emberibb, mint én, én már sokkal inkább állat vagyok, mint ember, annak születtem, aminek és több száz éve egy vámpír társa a hatalomban. Számunkra egy megoldás létezik, a rivális megölése.

Hozzászólások száma : 104 Join date : 2014. Jul. 13.

"Tudtam, hogy birtokol, hogy irányít... De ebben én is éppen annyira hibás voltam mint ő, hiszen hagytam neki."

[Only admins are allowed to see this image]
*Hiába a kinézete sokszor megtéveszt. Sokszor hagyatkozom emberi szemeimre elfeledkezve arról, hogy mennyi idős is valójában. Nyilván már nem egy nő epekedett érte, hasonlóan, mint én. Nem a véletlen műve, hogy ilyen könnyedén játszik velem. Van, hogy rájövök, és haragszom érte, viszont előfordul az is, hogy fogalmam sincsen,hogy éppen a neki megfelelő irányba terelget. Néha bosszant, hogy azt csinálom amit ő akar, még ha nem is akarom. Ha fiatalabb lennék, akkor tombolnék, s ott lázadnék ahol csak tudok. Ez volt amikor Methos itt élt ebben a városban, oh, hogy mennyire az agyamra ment sokáig. De az még is más volt, hiszen hozzá sosem vonzódtam annyira, mint Dariushoz. A macskám már az első pillanatban felismerte az övét, s azonnal felelt az erőm az övére. Ilyet előtte még sosem tapasztaltam, hát lehet ennek ellenállni? Nekem eddig még nem sikerült, talán ha csak a megjelenése, a fizikuma vonzana, ellen tudnék állni. Olyan érzés lenne ez, mint bármelyik másik ösztön, amin felül tudok kerekedni, emberi részemnek köszönhetően. De most is érvényesül a macskám hatalma, mint mindig. Hiszen alakváltóként, sokkal intenzívebbé váltak az érzéseim, az ösztöneim, nehezebben kezelhetőek lettek, sokkal szélsőségesebbek. Most sem gondolkozik, nem érdekli, hogy mi lesz az elődjével, akit ő is kedvelt, ahogyan nincsenek azzal sem problémái, hogy a másik macska kivel viselkedik még ilyen bizalmasan. Elégedetten hever, félig a hím alatt élvezve a közelségét, és kihasználva a pillanatot. Néha irigylem ezért, néha átkozom, hogy nem komplikálja túl velem együtt a dolgokat.
Hozzá simulok, talán nem kéne hagynom, hogy ennyire magával ragadjon, talán ellenkeznem kéne, talán eltolni magamtól és követelni, hogy viselkedjen rendesen és ne játszadozzon velem... De hiszen megpróbáltam, s nem vezetett sehova, ezt meg sokkal jobban élvezem mint azt, hogyha távol vagyok tőle. Szép, gyenge vagy Sera, mint akármilyen nő, még ha sokszor feléjük is helyezed magad...
Hajába markolok, majd ujjaim lesiklanak a tarkóján, a mellkasa felé. Oldalra billentem a fejemet, hogy jobban a nyakamhoz férjen, ujjaim a felsőjébe markolnak, ahogyan a nyakamba harap, s élesen beszívom a levegőt a fogaim között. Élvezem, minden érintését és harapását, még többet akarok, beletemetkezni, az energiájába belé. De szavai árnyékként lebegnek a tudatomba, eszembe ötlik, hogy megpróbálhatnám meggyőzni, ahogyan a szemeibe nézek, állva a pillantását. Miért érzem úgy, hogy ez egy lecke? Egyet értek vele, azt hiszem, csak nem ilyen radikálisan. Az elüldözés nem eltakarítás? Remekül tudok érvelni, tényleg, de most még is látom, hogy itt minden fölösleges lenne, könyöröghetnék Angi életéért, de aligha érnék el valamit, és ő sem biztos, hogy megköszönné, meg amúgy sem vagyok az a könyörgős fajta...
Végül elfordítom a pillantásomat, kedvelem Angit, de nem annyira, hogy a saját pozíciómat kockáztassam, nem áll ehhez elég közel hozzám.
S ekkor megérzem az érkező leopárdok macskájának érintését. Pillantásom az ajtó felé rebben tudván, hogy hamarosan megfognak mögötte jelenni. Macskám álmosan megemeli a fejét, ahogyan megpillantja az érkezőket, a farka megrándul, de nem kel fel. Visszaejti a pofáját a földre, sokkal jobban érzi így magát sem, hogy felálljon. Arról nem is beszélve, hogy ő a magasabb rangú, orvosként és most már Rimir-Raként is. Na meg persze ahhoz, hogy felálljon rá kéne bírnia a hímet, hogy lemásszon róla, de jól el van így.
Ügyesen kibújok Darius elől, éppen ideje is volt, kezdett kényelmetlen lenni a túlzott befolyás amit rám gyakorolt, és hát aligha tudnám megfelelőképpen fogadni a macskákat, ha látják rajtam, hogy nem vagyok önmagam ura. Egy pillanat alatt összeszedem magamat, most nincs helye annak a Serának akivé Dariussal szemben változom. S miközben kisiklok a vezér mellett, fel is hangzik a kopogás.
- Szabad!- Szólok ki azonnal, határozottan, meg is feledkezve magamról. Annyira megszoktam már, hogy ez az én rendelőm, és itt én vagyok a főnök, gondolataim amúgy is még félig Angin járnak. Igen, talán mielőtt beinvitálom a macskákat meg kellett volna kérdeznem Dariust, hogy akar-e még valamit mondani négyszemközt. Most már mindegy, nem nézek rá a vállam fölött, hogy felmérjem a kedvét, helyette pillantásomat a belépőkre szegezem, megkeményítve magamat a találkozáshoz és a munkához. Hamarosan mennem kell a kórházba is, ideje véget vetnem az érzelgősködésnek...*

Hozzászólások száma : 79 Join date : 2014. Jul. 12.

Seraphina

[Only admins are allowed to see this image]

Ügyesen menekül előlem, könnyedén bújik ki a karjaim közül. Kissé oldalra billentem a fejemet, ahogy tanulmányozom őt, menekül, ez nyilvánvaló, menekül a hatásom elől, az elől amit kiváltok belőle, de most nem teszem szóvá. A leopárdjaim, a leopárdjaink jönnek. A falkánk akik előtt erősnek kell lennie, elvégre ő lett a Nimir-Ram, a királynőjük az alfanőstényük. Nem csak egy bábra van szükségem, de egy erős nőre is, akire rábízhatom a falkának azt a részét, amivel nem kívánok foglalkozni, én irányítok, uralkodom rajtuk, de kell valaki aki melegséget és törődést ad nekik, én ebben pedig nem veszek részt. Nem az a fazon vagyok, aki eltutujgatná az övéit, az a nőstények feladata a Nimir-Ra feladata és nem a Nimir-Rajé, én megvédem majd őket, nem úgy mint az az ostoba elődöm, aki csak magával volt elfoglalva, ostoba és gőgös macska.
Érzem a mieink jelenlétét, hogy az ajtó előtt várakoznak, majd a kopogást is hallom, így megfordulok Serah mögé lépek, magamhoz húzom, kezem lazán, a hasán fonom át, mint király és királynő úgy fogadjuk a mieinket, én a nőstény nyakába szagolok, orrom húzom végig a fül vonala alatt lentről felfelé. Majd egyenes háttal fogadom a belépőket.
Leopárdom még mindig a nőstényen fekszik, lustán emeli csak meg a fejét a belépőkre emelve a tekintetét, ásít egyet agyarait villogtatja, majd felkel, felül, és fogadja a köszöntéseket, ahogyan én is, ellépek Serah háta mögül, előre lépek egyet és hagyom, hogy a macskáim térdre boruljanak, és a kezemhez dörgöljék az arcukat. Jelenleg nincs több mondandóm Serah számára, legalább is még a leopárdok nem teszik a dolgukat.
- Ketten folyamatosan legyetek mellette, ha valami változás áll be az állapotában szóltok! – parancsolok rá a macskáimra, utána pedig Serah-hoz fordulok, megfogom az állát és belenézek a szemeibe, ahogy közel hajolok hozzá.
- Te pedig, a műszakod végén eljössz hozzám, ideje, hogy befejezzük ezt a kis rituálét…- megcsókolom a nőstényt, tudni fogja mire is gondolok, a két erő hívja egymást, ahogy a két macska is, de még egy összetevő hiányzik az egészből, meg kell kapjam. A mágiát ké dolog éleszti fel és köti meg a vér és a szex, ez utóbbi kell, egy Nimir-ra és Nimir-raj szövetségének megerősítéséhez. Ezt pedig megkívánom tenni, megszilárdítani, és egyesíteni, én is és ő is az egész klán erősebb lesz általunk, hülye lennék kihagyni ezt a lépést.

Hozzászólások száma : 104 Join date : 2014. Jul. 13.

"Tudtam, hogy birtokol, hogy irányít... De ebben én is éppen annyira hibás voltam mint ő, hiszen hagytam neki."

[Only admins are allowed to see this image]
Kislisszanok a karjai közül, hogy fogadjam az érkezőket. Nem engedhetem meg magamnak, hogy gyengének tűnjek. Egy olyan pozícióba került hirtelen ér váratlanul amelyben ezt csak a megfelelő helyeken lehet megengedni.
Kissé leeresztek, azonban ahogyan megérzem magam mögött a forró testet, a sajátom rögtön megfeszül. Reagál, még akkor is ha nem akarom. Megengedem magamnak, hogy az ajkaim elnyíljanak, megengedem, hogy a szemeim lecsukódjanak egy pillanatra és halk sóhaj szakadjon fel belőlem. Hiszen pont van ennyi időm még mielőtt a mieink belépnének. Talán sikerül időben összeszednem magam, hogy ne ködös pillantással fogadjam a helyzetet két gyorsan felmérő férfiak.
Mondjuk nem tudom mit aggódom, vagy min stresszelem magam, hiszen leginkább Dariussal foglalkoznak. Legalábbis először, ahogyan az normális. Őt üdvözlik, én pedig megvárom, hogy aztán velem is megtegyék. A macskám lustán kel fel, finoman megrázva magát, szorosan a másik mögé és mellé áll így fogadva az üdvözlést. Ő nagyon is lelkes, sőt boldog, hogy a dolgok így alakultak.
Amint elhangzik a parancs a kulcsot a férfiak kezébe nyomom.
- Balra kell menni, a harmadik ajtó, ez a kulcs nyitja, egyébként a negyedik, azt meg a számozott.- Mondom nekik egy kis magyarázatot fűzve a dologhoz. Ugyanis a súlyos sérülteket jobban őrizzük. Tekintve, hogy sosem lehet tudni ki kerül ide be, másrészről pedig sosem lehet tudni ki akar ide betörni. Egy sérült alakváltó nem tud megfelelően védekezni...
A légzésem azonnal kapkodóvá válik ahogyan közelebb hajol, a szívem pedig őrült ritmusban kezd táncolni. Szégyen, hogy ilyen hatással van rám, és szégyellnem is kéne magam miatta, de most nem tudom. Most csak az ajkai léteznek. S mikor szétválnak még kell pár kurta lélegzetvétel, hogy meg tudjak szólalni.
- Csak holnap reggel végzek...- Szuszogom, ugyanis ma még vissza kell mennem a kórházba. Csak, hogy tudjon róla. És tuti olyan leszek, mint valami hulla... már nem is számolom hány órája aludtam utoljára. De igazán nem is érdekel.
Ugyanis a lelkesedés bennem, hogy végre megkaphatom amire annyira vágyok, amivel már azóta kínoz, hogy a falka élére állt...túlvisz mindenen. Hiszen mielőtt belépett ide majdnem elaludtam, most már viszont cseppet sem éreztem magamat fáradtnak. Habár nem az volt minden álmom, hogy akkor legyek az övé először amikor már ezer éve nem aludtam, de nem érdekelt. Legszívesebben most felfeküdtem volna az asztalra, hogy csináljuk. De dolgom volt, és nyilván neki is...
A macskám az övének dörgölte magát játékosan dorombolva és kissé kéretve magát. Bármennyire tartottam is én magamat a ez a kis dög folyton elárult...

Hozzászólások száma : 79 Join date : 2014. Jul. 12.

Seraphina

[Only admins are allowed to see this image]

Macskáimon a figyelmem, ahogy ott állok Serah mögött. Majd kilépek a nő takarásából, hogy köszönthessenek, Alfájuk, Királyuk vagyok, és mint ilyen én állok a rangsor legelején a királynőm csak utánam fog jönni, hiszen kettőnk közül én vagyok az erősebb, nem egy súlycsoportban vagyunk. Sosem engedném meg, hogy fölém emelkedjen Serah, Darcia már más, vele kezdettől fogva ilyen a viszonyom, ő a mesterem, bár ő is tudja voltak fenntartásaim ezzel, de elfogadtam. Ez egy olyan játék, amiben nem engedhetem meg magamnak, hogy egy olyan érzelmes nő mint amilyen Seraphina fölébem kerülhessen vagy a hatása alá vonhasson. Előbbi nem fog megtörténni, én elmúltam már nyolcszáz, ám ő, ezt a lemaradást sosem fogja behozni. A másik pedig, az csak rajtam múlik, hogy mennyire engedem meg neki, hogy esetlegesen fontos legyen, de öreg hiba lenne, ha engednék neki és holmi szentimentális érzések irányítanának. Az aki szeret túl sokat veszíthet, és halálra van ítélve. Én pedig élni óhajtok, megvívni a harcaim, átvenni a hatalmat, hiszen még nem a miénk a város, sem az állam, pedig ezt akarjuk a Mesteremmel, magunknak az egész államot, majd megszerezni az egész földrészt, Amerika urainak lenni. De ehhez, több városurat kell térdre kényszerítenünk és ott a Tanács is. Nem könnyű feladat. Rengeteg a buktató.
- Nocsak, milyen elővigyázatos vagy, kulcsra zárod szegény kis macskánkat… - Szavaim már csak a két kandúr távozása után hangzik el, közben a NimirRamon a tekintetem és élvezem, hogy megborzong. Szeretem, hogy az ujjaim köré tudtam csavarni és a játékszeremmé vált. Elég erős Királynénak, de nem elég erős, hogy kiálljon ellenem, tökéletes, számomra teljesen tökéletes.
- Nos, akkor holnap reggel.. ne várass meg, reggel mindig igen éhes vagyok…- kétértelműen hagyom a megjegyzésemet, nem fordítom, le mire is gondolok éhség alatt, hiszen nem csak egy létezik, ahogyan az emberek hiszik, ezt mi váltók és a vámpírok tudjuk a legjobban, hogy az éhség, nem csak egyetlen egy dolgot jelenthet. Pedig az embereknek több szavuk is van… Lenézem őket, tudatlanok, én annak születtem, ami vagyok. Kezdettől fogva tudom mit is tesz, félig állatnak lenni. Bár én nagyobb részben tartom magam leopárdnak, mint embernek.
Leopárdom fogadja a nőstény közeledését, és kényelmesen el is fekszik. Királyi tartású bestia, de lehet is, nem sok van belőlünk, hó leopárd, született hó párduc, alig egy tucatnyi lehet a világban elszórva, és egy nőstényt még ma éjjel véglegesen a másvilágra küldök. Angelina nincs hasznomra, csak útban van túl sokat akadékoskodik, és a hatalom átvétel után amúgy is a tisztogatásnak van itt az ideje, a kis szuka pedig nem hódolt be nekem, az ostoba bátyja nyomdokait akarja…. ám legyen tőlem megkapja.
Magamhoz húzom Serah-t és az ajkaiba suttogom szavaim.
- Ne késlekedj, várlak a megbeszélt időpontban. – Kijelentésként ejtem ki, de valójában ez egy parancs a számára.